EREDMÉNYEK ÉS KIHÍVÁSOK
10 perc olvasás
2010. január 27-30. között tartják a Magyar Pszichiátriai Társaság jubileumi VII. Nemzeti Kongresszusát Budapesten, a Budapest Kongresszusi Központban. Az idén 30. születésnapját ünneplő Társaság rendezvényére közel 2000 résztvevővel, és majd 50 különféle kiállítóval kerül sor. A rendezvényen a legfrissebb szakmai újdonságokról és a napi gondokról egyaránt szó esik.
2010. január 27-30. között tartják a Magyar Pszichiátriai Társaság jubileumi VII. Nemzeti Kongresszusát Budapesten, a Budapest Kongresszusi Központban. Az idén 30. születésnapját ünneplő Társaság rendezvényére közel 2000 résztvevővel, és majd 50 különféle kiállítóval kerül sor. A rendezvényen a legfrissebb szakmai újdonságokról és a napi gondokról egyaránt szó esik.
2010. január 27-30. között tartják a Magyar Pszichiátriai Társaság jubileumi VII. Nemzeti Kongresszusát Budapesten, a Budapest Kongresszusi Központban.
Az idei évben lett 30 éves a Társaság, így a „30 év – Egyéni és Közösségi Krízisek Szolgálatában" mottó jelzi az idei központi témát. A konferencián a szervezők azt a pályaívet kívánják a középpontba állítani, amit a Társaság az elmúlt 30 év alatt megtett az egyének és közösségek kríziseinek szolgálatában. Mindemellett a legfrissebb szakmai és szakmapolitikai fejlemények is fontos témái a rendezvénynek.
ELLÁTÁS ÉS (NEM) FINANSZÍROZÁS
Az utóbbival – szakmapolitika – kezdve, ismét előtérbe került a finanszírozás kérdése. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár belekezdett az egészségügyi ellátás egyik meghatározó finanszírozási elemének, a tíz éve létrehozott ún. HBCS (homogén betegségcsoportokon alapuló finanszírozási rendszer) értékek áttekintésének és felülvizsgálatának. E vizsgálat során kapott eredmények szakmacsoportonként történő elemzése már megkezdődött, így immár az OEP saját belső felmérése mutat rá a pszichiátria súlyos alulfinanszírozottságára. Ennek kapcsán külön előadásban mutatják be a 2009. novemberében felvett betegek VALÓS ráfordításairól szerzett tapasztalatokat. (A vizsgálati időszakban felvett betegeket ápolásuk teljes időszakára követték az OEP ráfordítás vizsgálati adatlapjával).
Az adatok elemzése alapján egyfelől kijelenthető, hogy az aktív ellátást meghatározó HBCs értéke, és az utolsó négy hónap teljesítményének becsült értéke (fix és lebegő), de a rehabilitációs napidíj (5600 Ft x 1,4) sem fedezi a költségeket. Másrészt további probléma, hogy a finanszírozó jellemzően nem számol a pszichiátriai osztályokon jelentkező emberi munka ráfordítással, miközben ez elengedhetetlen összetevője a pszichiátriai munkának. A rehabilitációs finanszírozásban ez a gond fokozottan jelentkezik, mivel a jobb minőségű „teljesítéssel" elérhető megemelkedett összegű finanszírozás (ún. „kiemelt szorzó" elérése) erősen függ a humán létszámtól, tehát a kör bezárul: elégtelen a finanszírozás a megfelelő létszám fenntartásához, magasabb finanszírozás viszont csak nagy létszámmal érhető el. A jelek szerint a finanszírozó nem támogatja a protokollokban lefektetett és elvárt komplex biopszichoszociális ellátást, és nem támogatja a befejezett ellátásra történő törekvést sem.
A pszichiátriai rehabilitáció régebbi keletű problémája, hogy 2003-ban, a pszichiátriai rehabilitációs ágyak átkerülve az „általános" rehabilitációs ágyak közé, kikerültek a szakma napi irányítása alól, és egyszerűen „eltűntek" az intézményrendszeren belül. Ez ügyben pozitív előrelépés történt, mivel a Pszichiátriai Szakmai Kollégium és a Rehabilitációs Szakmai Kollégium szakmai egyetértésben, közösen fordult az Egészségügyi Minisztériumhoz, hogy ezek – a volt pszichiátriai rehabilitációs ágyak – kerüljenek vissza a szakma irányítása alá, a pszichiátriai ellátás rendszerébe, ahol majd a Pszichiátriai Szakmai Kollégium szabja meg ezek felhasználásának pontos szakmai feltételeit.
KÉNYSZERSZABADSÁG
Amint az közismert, a bűncselekményt bizonyítottan elkövető, de az elkövetés időpontjában beszámíthatatlan állapotú elkövetők nem a büntetés-végrehajtás intézeteibe, hanem ún. kényszergyógykezelésre kerülnek, ahonnan csak megfelelő állapotban kerülhettek elbocsátásra.
A Büntető Törvénykönyv 74. §-nak változása a kényszergyógykezelés idejét a kiszabható maximális szabadságvesztés idejére korlátozza, így 2010. május 1-től hatályos törvény következményeként az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet pszichiátriai osztályairól jelen állapot szerint több mint 20 fő kerül elbocsátásra a hatályba lépés napján.
Az elbocsátásra kerülő betegek közül több veszélyeztető állapotú, így ezen betegek további kötelező kezelését lesznek kénytelenek kezdeményezni a szakemberek. A speciális szociális ellátórendszerbe való elhelyezés lehetősége azonban a Btk. módosításával nem változott, az elbocsátandó, hosszabban kezelt betegek négyötödét – beleértve a veszélyeztetőnek minősíthetőket is – belátható időn belül a pszichiátriai betegek otthonában kell elhelyezni, e betegcsoportnak csak elenyésző része lenne visszabocsátható otthonába. A szakemberek szerint a kriminális kockázat bár jelenleg pontosan nem prognosztizálható, de az eddigi elbocsátásoknál sokkal magasabbnak tűnik.
A magyar ellátó rendszer egyszerűen nincs felkészülve ezen betegek fogadására, jelenleg egyetlen olyan osztály vagy intézet sincs, ami fizikai körülményeket tekintve – speciális kórtermek, biztonsági technológia, megfelelő létszámú ellátó személyzet, stb. – felkészült lenne a feladatra. Így tehát ezen, korábban bűncselekményért jogerősen elítélt, legtöbbször súlyos betegségekben szenvedő mentális betegek a „normál" pszichiátriai betegekkel közös osztályokon, együttesen kerülnek majd ellátásra ráadásul úgy, hogy ellátásukért – mivel az egészségügyi ellátórendszeren kívülről érkeznek, de nem szabályos betegfelvételi úton – jelen állás szerint semmilyen finanszírozást sem kapnak majd a gyógyítóik…
ÚJDONSÁGOK A RENDEZVÉNYEN
Magyarországon az öngyilkosság témája mindig fontos, nem véletlen, hogy a WHO/EURO Multicentrikus Szuicidium Kutatásban – átfogó epidemiológiai adatgyűjtés és elemzés, valamint azok statisztikai kiértékelése 12 európai centrumban – a pécsi Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika tíz éve vesz részt. Az eddigi eredményeik alapján megállapítható, hogy az 1990-es évek végéhez képest a befejezett szuicidiumok száma megközelítőleg negyedével csökkent, míg ezt a trendet a szuicid kísérletek alakulása egyáltalán nem követte. A befejezett esetekben az önakasztás, míg kísérletek között a gyógyszerbevétel volt a leggyakoribb.
Érdekes új részinfomáció az öngyilkosság és az elkövetők születésnapja közötti összefüggés. Ilyen hazai vizsgálat még nem történt, ezért a Magyarországon 1970-2002 közötti időszak alatt történt 133.699 öngyilkossá lett személy adatainak ez irányú elemzését végezték el. A kutatók azt találták, hogy a magyar férfiak kifejezett érzékenységet mutatnak a születésnap dátumára: lényegesen többen követnek el öngyilkosságot születésnapjukon, minden korosztályban, mint az év más napjain. A nők körében csak az idősebb korcsoportban jelentkezett gyenge összefüggés. A szerzők a magyar férfiak speciális érzékenységét látják meghatározó oknak.
A szenvedélybetegségek témájában a dohányzással kapcsolatos két országos reprezentatív felnőtt mintát (1990, illetve 2005) összehasonlító vizsgálatot érdemes kiemelni. A kapott eredmények szerint a dohányosok aránya a 18-65 éves korcsoportban 1990 és 2005 között nem változott (42-43%). Ugyanakkor a fogyasztott cigarettamennyiség lényegesen csökkent: 1990-ben még a dohányosok 20,2 százaléka fogyasztott naponta 20 szálnál többet, ez az arány 2005-re 8,2%-ra csökkent. Ezzel párhuzamosan a naponta kevesebb mint 20 szálat elszívók aránya a vizsgált 15 év alatt 37,5 százalékról 48,8 százalékra nőtt. A dohányzás az átlagosnál gyakoribb a férfiak, az alacsonyabb iskolai végzettségűek, az elváltak, és középkorúak körében.
Hazánkban igen kevés vizsgálat történt a viselkedési függőségek témájában; így például a kényszeres vásárlás feltérképezésére sem került még sor idáig. Egy 18-64 év közötti magyarországi lakónépességben végzett reprezentatív kutatás szerint a magyar lakosság kényszeres vásárlás terén való érintettsége alatta marad más országok – pl. USA, Egyesült Királyság, Németország – e téren való érintettségének, ugyanakkor, a magyar kényszeres vásárlók szociodemográfiai jellemzőikben hasonlóságot mutatnak a nemzetközi vizsgálatokban tapasztaltakkal.
Az egyik dinamikusan fejlődő terület az evészavarok témája. E területen több újdonságot is bemutat a Nemzeti Kongresszus, mivel például a férfitesttel kapcsolatos témák eddig elhanyagolt területnek számítottak. Az utóbbi időben számos kutatás számolt be arról, hogy a férfi testképpel kapcsolatos vizsgálatok szintén fontosak, mivel annak torzulása súlyos pszichológiai és fizikai következményeket vonhat maga után (pl. izomdiszmorfia). Ennek következtében az elmúlt pár évben megnövekedett az igény azon eljárások kidolgozására, melyek hatékonyan mérik a férfi testképet. Tekintve, hogy a női és a férfi testkép számos aspektusban különbözik, így a férfiakra kifejlesztett új testképmérő eljárásoknak speciális követelményeknek kell eleget tenniük. Ezeket mutatják be az előadók.
Ide tartozó további téma, hogy az egészségmagatartások alakulásában jelentős szerepet játszanak az egyén hiedelmei az adott viselkedés előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban. Így sor került az Elhízással Kapcsolatos Hiedelmek Skála (Obesity Beliefs Scale; OBS) magyar nyelvre történő adaptálására és pszichometriai elemzésére is, amit szintén itt ismerhet meg a szakma.
Az evészavarok témakörében a kutatások szerint a kezelés utáni 6-7 hónapban különösen magas a visszaesések aránya. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének pszichológusai és kutatói ezért – EU-s együttműködésben – egy online programot dolgoztak ki az evészavarban szenvedők számára. A program azért jött létre, hogy segítse és támogassa a már valamilyen kezelésben részt vett, evészavarban szenvedő lányokat Magyarországon. A program folyamatos támogatást nyújt és segít a betegeknek megtartani az elért terápiás eredményeket, megakadályozni a visszaesést. Mivel online programról van szó, nem kell a segítségre szorultaknak messzire utazniuk a támogatásért, és mindezt teljesen ingyen vehetik igénybe.
Érdekes terület a placebo szerek sportteljesítményre kifejtett hatása is. Az eddigi vizsgálatokban azt találták, hogy a kontrollcsoporthoz vagy az alapteljesítményhez képest nőtt azoknak a sportolóknak a teljesítménye, akik úgy tudták, hogy anabolikus szteroidot, magas szénhidrát tartalmú italt, koffeint, egy hipotetikus „új teljesítményfokozót", vagy egy légzést segítő szerkezetet kaptak. Placebo hatással tehát a sportban is számolni kell. A kutatások eredményei azt mutatják, hogy a placebo csoport teljesítménye átlagosan 1-5%-kal nő, ami a fele annak a különbségnek, amennyit egy profi sportoló teljesítménye versenyről versenyre, természetes módon is ingadozik. Márpedig ha ennek a természetes teljesítményingadozásnak akár a feléért is felelős lehet egy placebo szer vagy kezelés, érdemes több figyelmet fordítani a jelenség tanulmányozására.
Végezetül egy új kórképpel, a gelotofóbiával (a nevetségessé válástól vagy kinevetéstől való félelem; Titze, 1996; Ruch, 2004) is megismerkedhetnek a résztvevők. Ez egy univerzális, az utóbbi évtizedben leírt jelenség. A gelotofóbiások társas közegben nem pozitívan, hanem ellenük irányulónak élik meg mások nevetését és mosolyát, úgy észlelik, hogy jó okból nevetnek rajtuk. 2008-ban kidolgozták a kórkép mérési eljárását és tanulmányozzák az érzelmekkel, intelligenciával, humorral, személyiségjellemzőkkel, sőt pszichiátriai kórképekkel való kapcsolatát is.
A kongresszus honlapja: http://www.congressline.hu/mpt2010
