Fokozati önvédelem

A tudományos fokozatok világa úgy tűnik kettős szorításba került az utóbbi időben. Ez különösen azért lehet érdekes jelenség, mivel egyfajta dominóeffektus megindulásáról is szó lehet. Lassan eljutottunk oda, hogy minden oldal kifejtette véleményét, és ezzel megnyílt az út, hogy végül valamilyen egyensúlyi állapot kialakulása felé induljon meg az események alakulása. Egyensúlyt teremtve a tudományos fokozatok odaítélése, és azok társadalmi elfogadottsága között.

A tudományos fokozatok világa úgy tűnik kettős szorításba került az utóbbi időben. Ez különösen azért lehet érdekes jelenség, mivel egyfajta dominóeffektus megindulásáról is szó lehet. Lassan eljutottunk oda, hogy minden oldal kifejtette véleményét, és ezzel megnyílt az út, hogy végül valamilyen egyensúlyi állapot kialakulása felé induljon meg az események alakulása. Egyensúlyt teremtve a tudományos fokozatok odaítélése, és azok társadalmi elfogadottsága között.

Még akkor is, ha az a fajta egyetemi fokozat, melynek kapcsán a hazai egyik legnagyobb plágiumbotrány kirobbant, már a múlté. Az egyetemi doktorik felett, mint tudományos fokozatok felett eljárt a tudománypolitika. Szó szerint, mert akkor, amikor megszűnt tudományos fokozatnak lenni, akkor „elfelejtették" azt az apró mellékkörülményt, hogy számos egyetemi doktori mögött évtizedes, és nem egy esetben nemzetközileg is elismert tudományos munka volt a megvédése pillanatában. De ez mára már tényleg a múlt. A jelen egy szerény rövidítés használatának joga, a tudományos munka emléke, és olykor a viták, hogy doktoribb-e az egykori egyetemi doktori, mint az orvosok, jogászok doktori címe. Így végső soron morális, etikai kérdések azok, amelyek manapság ezeknek a doktoriknak a védéséhez kapcsolódhatnak.

Tulajdonképpen az a plágiumgyanú, mely Schmitt Pál doktori disszertációjával kapcsolatban felmerült, közvetlenül ugyancsak ilyen kérdéseket vet fel. Közvetve természetesen a dolgozat elkészülésének, és védésének körülményeivel, a védést megelőző bírálatokkal kapcsolatban szintén felmerülnek kérdések. Legyen az a felkért opponensek felkészültsége éppen úgy, mint a felkérésük módja, presztízse. S ezzel végső soron magának a doktori címnek az elfogadhatósága, elfogadottsága válhat a kérdések céltáblájának a tartozéka. Ezek a közvetett kérdések az internetes csatornákon majdnem akkora, vagy olykor akár nagyobb visszhangot keltettek, és ugyanez mérhető le a jelen tudományos címeinek viselőitől, várományosaitól látott reakciókban is.

Az ugyanis kétségtelen, hogy az egész tudományos közéletnek tesz rosszat egy súlyos plágiumgyanú kivizsgálatlanul hagyása. Így érthető, ha petícióval fordulnak a tudományos közéletben érdekeltek az érintettnek véltekhez a köztársasági elnök dolgozatának ügyét kivizsgálandó (http://www.peticiok.com/a_schmitt_pal_doktori_cimet_illet_plagiumgyanu_kivizsgalasaert ). Megfogalmazva azt is a petíció szövegében azt, hogy „A plágium súlyos vád, és a felsorakoztatott bizonyítékokat látva nem maradhat tisztázatlanul.". S amely megállapítással alighanem teljes mértékben egyet lehet érteni. Függetlenül attól, hogy tudományos munkáról, vagy bármi másról is legyen szó. Azonban a petíció jelentősége inkább a benyújtásának gesztusában rejlik. Abban, hogy azt az igényt jelzik, hogy a tudományos közéletben legyenek tiszták a játékszabályok, és a formális előírások betartása önmagában ne legyen elegendő egy cím odaítélésekor. Ezt pedig akkor is érdemes lehet megbecsülni, ha esetleg a vizsgálat eredményének kommunikációjával kapcsolatban szkeptikusak is maradnánk.

Mert természetesen a vizsgálat eredményének elfogadottsága sem függetleníthető a tudományos fokozatok, és a tudományos intézményrendszer elfogadottságától. Elég nehéz lenne ugyanis olyan független tudományos vizsgálóbizottságot felállítani, mellyel kapcsolatban teljes mértékben kizárható lenne a minősítési rendszertől való függetlenség. Azt ugyanis elég nehéz kizárni ilyenkor a köztudatból, hogy könnyen előfordulhat az az eset, hogy ugyanannak az akadémiai minősítési rendszernek egy másik pontjáról érkezik a szakértő, mely minősítési rendszer az említett dolgozatot is kiváló eredménnyel védeni engedte. Vagy arról a kormányzati területről, melynek parlamenti többsége székébe emelte a köztársasági elnököt.

Ez pedig olyan róka fogta csuka helyzetet teremthet, aminek minden egyes köre többet árthat, mint használhat a tudományos közéletek. Különösen, mivel a gyanú-, és vitahullámot elindító cikk óta elsősorban pártos, vagy ellenpártos, illetve csak a körülményeket érintő nyilatkozat-, és véleményháború zajlik napok óta. Így könnyen előfordulhat, hogy az említett petíció már elkésve érkezett meg a köztudatba. Azonban kétségtelen, hogy ezt majd csak a jövő, az esetre visszatekintő jövő fogja eldönteni. Addig az utca emberének lehet, hogy maradnak a média-gumicsontok ezügyben is. Miközben a tudományos munkára, vagy inkább a tudásra általában, tényleg ráférne egy kicsit nagyobb közelfogadottság.

Andrew_s