Tilos rabolni!

Az uniós pénzügyminiszterek hétvégi berlini informális ülésén felmerült, hogy Németország és Ausztria kísérleti jelleggel esetleg ideiglenesen bevezethetné a fordított adózást a forgalmi adó terén. De csak akkor, ha a Bizottság nem tár fel kockázatokat és valamennyi tagállam támogatja a lépést, ami jelenleg nem áll fenn.

 Tilos rabolni!

Az uniós pénzügyminiszterek hétvégi berlini informális ülésén felmerült, hogy Németország és Ausztria kísérleti jelleggel esetleg ideiglenesen bevezethetné a fordított adózást a forgalmi adó terén. De csak akkor, ha a Bizottság nem tár fel kockázatokat és valamennyi tagállam támogatja a lépést, ami jelenleg nem áll fenn.

Az uniós pénzügyminiszterek elsõ alkalommal vitatták meg szombaton az adócsalás ellenes uniós stratégia egyik lehetséges irányát, az úgynevezett ?fordított adózást". A vitán megerõsítést nyert, hogy a tagállamok túlnyomó többségének komoly fenntartásai vannak a kezdeményezéssel szemben, miközben csak Németország, Ausztria és Málta érvelt mellette – tájékoztatta a BruxInfót Kovács László uniós adóügyi biztos, aki tavaly május végén három különbözõ opciót is elõterjesztett az EU-ban ijesztõ méreteket öltött adócsalás elleni közös fellépésre, s ezek egyike éppen a német soros elnökség által erõsen propagált fordított adózás volt. Becslések szerint a különbözõ adócsalások évente mintegy 200-250 milliárd eurós veszteséget (a GDP 2-2,5 százalékát) okoznak a tagállamok költségvetéseinek és ezek jelentõs része az általános forgalmi adóval kapcsolatos.

A fordított adózás lényege, hogy a nem egyazon országban tevékenykedõ vállalatok közötti értékesítés során a vevõ fél a saját áfakulcsa szerint vallja és fizeti be az áfát, amit aztán saját adóhatóságától azonnal vissza is igényelhet. A másik tagállamban mûködõ eladó fél áfamentesen értékesíti a terméket vagy a szolgáltatást. Ebben az esetben tehát a jelenlegi fõszabálytól eltérõen nem a származási országban, hanem a fogyasztás helyén történik az áfabefizetés. A ?fordított adózást" a vállalatok közötti szolgáltatásokban már most is alkalmazzák, ám ezt német és osztrák elképzelések szerint a jövõben a magánfogyasztóknak nyújtott vállalati szolgáltatásokra és termékekre is kiterjesztenék.

Az Európai Bizottság tavaly két másik, alternatív lehetõséget is felvázolt. Az egyik, minimális megközelítés a tagállamok adóhatóságai közötti adminisztratív együttmûködéssel és információcserével venné fel a versenyt az egységes piacban rejlõ lehetõségeket kihasználó adócsalókkal szemben. A harmadik, és egyúttal legforradalmibb módszer az lenne, ha a jövõben nem lenne áfamentes az export, vagyis az egyik tagállamból származó termék és szolgáltatás egy másik tagállamban való értékesítése. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis nem terheli áfa az úgynevezett közösségen belüli exportot. Miközben a hatóságok közötti együttmûködésben rejlõ lehetõségek kihasználása kiegészítheti a másik két módszert, az áfa végfelhasználó általi befizetése (fordított adózás) és a határátlépés kezdettõl fogva való áfakötelezettsége között mindenképpen választani kell – mutatott rá a magyar adóügyi biztos.

Kovács László szerint az Európai Bizottság mindhárom lehetõségre nyitott, de ahhoz is ragaszkodik, hogy a fordított adózáshoz hasonlóan júniusban a másik két lehetõséget is alaposan megvitassák a pénzügyminiszterek. A biztos ugyanakkor négy alapkövetelményt támaszt valamennyi megoldással szemben. Ezek:

  • A módszer miközben régieket bezár, ne nyisson új adócsalási lehetõségeket.
  • Ne járjon többletterhekkel a cégek és a hatóságok számára.
  • Ne zavarja a belsõ piac mûködését.
  • Ne diszkrimináljon a hazai és a külföldi vásárlók között.

A szombati vitán, miközben a tagállamok jelentõs része szkeptikusan viszonyult a fordított adózás általánossá tételéhez, Luxemburg felvetette, hogy kísérleti jelleggel, hat hónapos próbaidõre engedélyezhetnék az ezt óhajtó országoknak, hogy bevezessék a rendszert. A 27-ek megállapodtak, hogy felkérik a Bizottságot, hogy részletes elemzést készítsen a fordított adózásról, beazonosítva az azzal kapcsolatos nyitott kérdéseket. A biztos szerint ezek a következõk:

  • Jár-e a fordított adózás, mint választható lehetõség új csalási lehetõséggel?
  • Jelentene-e a rendszer bármilyen veszélyt az abban nem részt vevõ országokra?
  • Milyen hatást gyakorol a cégekre?
  • Jár-e többletköltségekkel és pluszterhekkel a cégek számára?
  • Milyen hatása lenne az áfaharmonizációs törekvésekre? (Elõször fordulna elõ, hogy a tagállamok egy része különutas politikát folytatna.)
  • Milyen hatással lenne a belsõ piacra?

Kovács szerint a Bizottság kész elvégezni a kért elemzést, ám az a munka összetettsége miatt legkorábban az év végéig készülhet el. Arra is felhívta a miniszterek figyelmét, hogy a Tanácsban a kísérleti jellegû rendszerrõl is egyhangú döntést kell hozni, vagyis egyetlen tagállam ellenkezése is elegendõ az elképzelés megbuktatására.

A magyar biztos a BruxInfo kérdésére elmondta, hogy Berlin már az év eleje óta lemondott arról a korábbi szándékáról, hogy az áfacsomag elfogadását összekösse a fordított adózás jóváhagyásával. A két fõ részbõl álló áfacsomagot így a pénzügyminiszterek júniusi ülésének napirendjére tûzhetik az elfogadás reményével. Mint ismeretes, az áfacsomag a forgalmi adó befizetését a szolgáltatást nyújtó cég országából a szolgáltatás helyének számító országba teszi át. Ez Kovács szerint elsõsorban az elektronikus szolgáltatások miatt fontos, mert számos szolgáltató olyan országokba – például Luxemburgba vagy a Portugáliához tartozó Madeira szigetére – helyezte át a szolgáltatás nyújtását, ahol kivételesen alacsony az áfa. Ha az áfafizetést a szolgáltatás helyének számító országban kell teljesíteni, akkor az ilyen ügyeskedés értelmét veszti.

Az áfacsomag másik eleme az egyszerûsítés, ami lehetõvé tenné a cégek számára, hogy a forgalmi adót egy országban – saját bejegyzésük helyén – fizessék be és igényeljék vissza (egyablakos rendszer). Az adóügyi biztos szerint ebben a kérdésben már közel állnak a konszenzushoz a tagállamok, míg a másik pontról már teljes egyetértés alakult ki.

Körhintacsalás az áfával

Szakemberek egyébként a különféle adócsalásra (áfa) szakosodott cégek arányát 2 százalékra becsülik az EU belsõ piacán tevékenykedõ összes céghez képest. A legelterjedtebb és egyben a legnagyobb károkat okozó áfacsalási módszer az úgynevezett körhintacsalás. A csalásnak ez a módja arra épít, hogy két különbözõ tagállamban mûködõ vállalkozás közötti termék és szolgáltatásértékesítés áfamentes. A csalás a következõképpen mûködik: ?B" cég terméket vásárol egy másik tagállam szállítójától (A-cégtõl), amiért nem kell áfát fizetnie a szállítónak. Ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy az általa beszerzett termék továbbértékesítéséért immár áfát számol fel egy hazai fogyasztónak (?C"-nek). A B-cég ugyanakkor nem fizet forgalmi adót a kincstárnak és néhány nagyértékû tranzakciót követõen eltûnik, vagy felszámolják. A vevõ (C) visszaigényli az államtól a B-cégnek fizetett áfát. A kincstár pedig megtéríti az áfa-t a C-nek, anélkül, hogy begyûjtötte volna azt a szállítótól (B-tõl). A C ezek után eladhatja az árut a másik tagállam szállítójának (A-nak), amiért – mivel közösségen belüli értékesítésrõl van szó – nem kell áfát fizetni. Ez a módszer elvileg akár a végtelenségig is folytatható, egyfajta körhintamódszerrel elcsalva az áfát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük