”Magyar Házak” Külföldön – Mint A Külkereskedelmet Segítő új Hálózat

Egy ország gazdasági jólétének alakulása, a gazdasági életben, de a kultúrában is, nemzetközi versenyképességétől függ, ahol a marketing tevékenység meghatározó. Különösen így van ez a mai gazdasági élet termelési és értékesítési rendszereinek működtetése, működése során.

Itt jön képbe az a külföldi intézményrendszer, amely egy adott ország, termék technológia és egyéb szolgáltatásokból álló javainak külföldre vitelét, ill. a gazdaság működéséhez szükséges áruk és szolgáltatások behozatalát kell, hogy segítse, más szóval a külkereskedelemben, amely aztán marketing tevékenység nélkül elképzelhetetlen.

Szovjet mintára, a múlt század közepétől a közép- és kelet-európai szocialista országokban, így Magyarországon is, államosították a külkereskedelmet. A Külkereskedelmi Minisztérium irányítása alatt külföldi kereskedelmi kirendeltségek – együttműködve a Nagykövetségekkel, segítették az egy-egy országgal kialakítani kívánt államközi kapcsolatokat (kapcsolattartás az illető ország külkereskedelmét irányító hatóságokkal, államközi áru- és hitel-megállapodások megkötésére javaslatok és részvétel a tárgyalásokban). De ezen kívül feladatuk volt egy-egy országgal, relációval bonyolított magyar külkereskedelmi forgalom támogatása. A tényleges forgalomtól függően, a kirendeltségekre a külkereskedelmi (állami) szakvállalatok is állandó jelleggel 3-4 évre, ill. folyamatosan a konkrét üzletek előkészítésére, megkötésére, kihelyeztek, ill. kiküldtek képviselőket. 1980-ban, mintegy 36 országban működött külkereskedelmi kirendeltség és további hat országban alkirendeltség, pl. Indiában, Új-Delhi mellett Bombay-ban ill. Egyiptomban Kairó mellett Alexandriában. Az 1980-as évek végén ez a szám elérte a ….. létszámot. Távolabb fekvő külkereskedelmünk szempontjából jelentős országban, pl. Egyiptomban, az 1980-as években mintegy 30 fő dolgozott, ebből kb. 20 fő mint vállalati kiküldött (irodavezetők, szervizvezetők stb.) Az 1989 évi rendszerváltás után az egyes állami külkereskedelemi vállalatok és a külkereskedelmi kirendeltségek fokozatosan megszűntek, a külker vállalatok magánkézbe kerültek. Külföldön ma segítséget, a külkereskedelmet is folytató, magyar termelő vállalatok, csak a magyar nagykövetségektől ill. az ott dolgozó titkároktól várhatnak, akik esetenként erre külön megbízást kapnak a Nemzeti Külgazdasági Hivataltól (angolul HITA) a Nemzetgazdasági Minisztérium fennhatósága alatt. A HITA egyik fő tevékenysége egyébként a nemzetközi vásárokon való részvétel magyar biztosítása, pályázati úton, külföldi befektetések előmozdítása Magyarországon.

Nagyjában ilyen segítséget nyújt, előre meghirdetett nemzetközi vásárokon való részvételre, a mezőgazdasági és élelmiszer területén az Agrár Marketing Centrum, korábban a Vidékfejlesztési Minisztérium, július 1-jétől pedig a Magyar Turizmus Zrt. részeként, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányítása alatt. Egy, a Népszabadság napilap "Fórum" rovatában, 2012. augusztus 3-án megjelent számban, Szabó Márta közgazdász a következőkeppen értékeli a helyzetet „A technológia – faktor" c. cikkében:

„Nagyiparhoz és a széles hálózatú (nagyipari) kereskedelemhez azonban a legkorszerűbb technológiák, marketing- és menedzsment technikák szükségesek, nem beszélve tőkeerős forgalmazási rendszerről (külkereskedelemről). Ez utóbbi is halálos csapást szenvedett a (kül)kereskedelmi házak felszámolásával. Hiába a kormányzati diplomácia a „keleti nyitást" szorgalmazva, a magyar kis- és középvállalatok (mert ezek maradtak) exportrádiusza nem nyúlik túl – ha egyáltalán – a Milánó-München-Kassa-Kolozsvár íven." (Külkereskedelmi házak alatt a szerző nyilván a volt külkereskedelmi kirendeltségeket érti.)

Ez a megállapítás igaz is meg nem is. Nem igaz az egész magyar külkereskedelemre, mert a világgazdaság globalizálódásával és a kapitalista rendszerre való áttéréssel a magyar szocialista nagyipar és nagykereskedelem döntő részre, és egyben ezzel a külkereskedelem 80%-a is multinacionális nagyvállalatok kezébe került, akik saját hálózataikon keresztül végzik a külkereskedelmet. A megállapítás csak arra a 20%-ra vonatkozik, amelyet ma döntő részben magyar kis- és középvállalatok végeznek. Mindenesetre erre a 20%-ra viszont nagyon ráférne egy versenyképes külföldi intézményrendszer kialakítása.

Különböző országokban, a külkereskedelemben eltöltött sokéves tapasztalatom, hogy egy ország, egy nép és kultúrájának ismerete elősegíti az illető ország termékeinek eladását is. Másrészt a kultúrában is ma már a javak nagy része árucikk. Különösen vonatkozik ez a tudományokra és eredményeire, az innovációra, az új technológiák áramoltatására, de a művészetekre is. A következőkben javaslatomat fogalmazom meg egy olyan magyar jelenlétre külföldön, amely a gazdasági kapcsolatok mellett, kulturális kapcsolatokat is ápol és kulturális értékeket közvetít. A gazdaság és kultúra így kiegészíti egymást a külkereskedelemben is.

Ennek alapján egy olyan Magyar Ház marketing intézmény kialakítását javasolom, amely e célokat együttesen szolgálná. A „Magyar Házban" – természetesen a fogadó ország import igényét figyelembe, a magyar export szempontjából perspektivikus olyan ágazatok, termékcsoportok kivitelének előmozdítását lehetne segíteni, mint az agrárgazdaság és erre épülő élelmiszeripar, ideértve az palackozott vizeket és italárut is. Utóbbi kapcsán a magyar gasztronómia és vendéglátás, turizmus – egészségügyi turizmus, egészségipar szolgáltatásai és termékei. Ennek megfelelően egy lehetőleg magyar építőipari vállalat által, újonnan felépített, többszintes, magyaros ház földszintjén helyet kaphatna egy magyar hiper/szuper market, egy vendéglátó egység, étterem, kávézó. az emeleti helységekben a turizmussal kapcsolatban fent felsorolt feladatokra egy jól felszerelt turista iroda mellett, eseti jelleggel, képző- és iparművészeti kiállítások, de a magyar tudomány, irodalom, technika, innováció területén előadások, szemináriumok is helyet kaphatnának.

A korábbi külkereskedelmi kirendeltségeknél egy ilyen intézmény azért tűnik hatékonyabbnak, mert a magyar árukat szolgáltatásokat az adott piacon nagy- és kiskereskedelmi módszerekkel nemcsak bemutatja, de el is adja, és tevékenységéből tartja fenn magát, önálló vállalkozásként. A kül- és belkereskedelem tényleges gyakorlásával a vállalkozás önfinanszírozó lehet.

A vállalkozás tőkéjét zömében magyar kereskedőházak, magánvállalkozók adnák, akik egy részvénytársaság, tröszt, vagy alapítvány formájában – nem kizárva az adott ország vállalatait, sőt magánszemélyeket sem. Ugyanakkor, miután az elképzelés egy több országra kiterjedő külkereskedelmi intézmény beindítását jelentené, fontosnak tartom, hogy a magyar állam is 20-30% tőkével, az indításhoz az építkezési költségekre való tekintettel is bankhitellel is beszálljon.

„Magyar Ház" létesítését elsősorban azokban az országokban javasolom, ahol a fentiekben említett magyar árukra, szolgáltatásokra jó piac ígérkezik, de még nem kiépített, vagy elvesztett külkereskedelmi kapcsolatok miatt nem jelentős a jelenlétünk az adott piacon. Így elsősorban Kínában, vagy Törökországban. Ide sorolnám azokat az országokat is, amelyek felé a kormány „nyitni" készül, így elsősorban a volt Szovjetunió néhány mostanában divatba jött országában Azerbajdzsán, Kazahsztán, vagy a Mediterrán térség országai, ideértve a kőolajban gazdag arab országokat, és a hagyományosan jó kereskedelmi kapcsolatok miatt Libanont. De már csak azért is mert Cipruson dolgozok több mint két évtizede és úgy is mint a Ciprusi Kereskedelmi Kamarán belül működő, Cyprus-Hungary Business Association igazgató tanácsának tagja, javasolom e körbe bevonni Ciprust is. Ciprusi Magyar Ház alapítását már két éve javasoltam mind a ciprusi, mind a Magyar Kereskedelmi Kamarában, az alábbiakra indoklással. Cipruson is erősödik az a globalizációs nyomás, hogy a nagy- és kiskereskedelmet fokozatosan átveszik külföldi multinacionális nagyvállalatok, hiper- és szupermarketek. Ennek következtében, Cipruson is eltűntek azok a helyi nagykereskedők, nemzeti importőrök, akik korábban vásárolták a magyar termékeket, élelmiszereket, háztartási cikkeket, stb. A multinacionális vállalatok viszont importjukat saját forrásaikból fedezik és nem támaszkodnak helyi importőrökre vagy nagykereskedőkre. Ugyanakkor Cipruson sincs olyan magyar üzletlánc, amely közvetlenül értékesíteni tudná azokat az élelmiszereket, amelyeket korábban vásároltak a helyiek, holott Cipruson, ahol a 800 ezer körüli lakosság szám mellett kb. 200 ezer külföldi él – ebből 100 ezer, Romániából vagy Bulgáriába, egyre több magyar is érkezik, vendéglátóipari és építőipari munkákra. Ez piacot jelent, annál is inkább, mert a külföldön élő magyarokhoz hozzá számolnám azokat a Ciprusi görögöket, akik magyar egyetemeken, főiskolákon tanultak és még szakmai fejlődésük érdekében is tartják kapcsolataikat Magyarországgal. Cipruson csak az elmúlt években létesült néhány szakra egyetemi képzés, jelenleg is éves szinten kb. 20,000 fiatal jelentkezik külföldi egyetemekre. Magyar orvosi és műszaki egyetemre éves szinten az utóbbi egy-két évben több mint 200 fiatal. Így van az, hogy a Ciprusi-Magyar Baráti Társaság, amely egy civil szervezet, többszáz taggal rendelkezik. A Társaság tagjai nagyszámban vesznek részt minden olyan kulturális, gazdasági eseményen, amelyet Cipruson a Magyar Nagykövetség vagy más szervezetek szerveznek. Véleményem szerint, a Magyar Házak egy-egy országban nyilvánvalóan ilyen közösségektől kaphatnak komoly támogatást. Egy Cipruson alapított magyar ház jó mintául szolgálhat más nagyobb országokban létesítendő hasonló intézményekhez.

Lőrinczi Dénes

Board Member of the Cyprus-Hungary Business Association