A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum emeleti két termében új időszaki kiállítás látható 2015. április 20-ig. A megnyitón jelen volt a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége) képviselője, Vass Csaba kurátor, Kiss Imre múzeumigazgató és Tóth József (Füles), aki a legtöbb itt lévő plakát tervezője.

 

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum emeleti két termében új időszaki kiállítás látható 2015. április 20-ig. A megnyitón jelen volt a MABISZ (Magyar Biztosítók Szövetsége) képviselője, Vass Csaba kurátor, Kiss Imre múzeumigazgató és Tóth József (Füles), aki a legtöbb itt lévő plakát tervezője.

 

A biztosító szakembere érdekes statisztikát közölt: amíg a Trabantos korszakban az autók 90%-ára kötöttek biztosítást, addig a mai gépjárműveknek alig 20%-ára. Kiss Imre igazgató elmondta, mennyi helyről származik a most bemutatott anyag: Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, budapesti Pestter Gallery, dr. Deutsch Róbert és más magángyűjtemények.

 

Tóth József (Füles) fotográfus tervező szerint minden plakátnak külön története van. A legnagyobb alkotói szabadságot a 70-80-as években élvezte. Nem szólt bele a vállalatok reklámcsoportja, de még a vezérigazgató sem. Igaz, szabályosan semmit sem lehetett elintézni, de umbuldával mindent! Például építési területen akart fényképezni, ami tilos volt, de egy üveg pálinkával vagy 200 forinttal bárhová bejutott. Előre lerajzolta, mit szeretne fényképezni, és már nyomathatta is a plakátot. Roppant szellemes fotókat készített modelljeivel, így reklámozta a Cascót, a biztosítót (kizárólag államit, mert más nem volt).

 

A gazdag kiállítás tablóiról kiderül a plakát magyarországi története és a plakát stílusainak divatja a történelmi korszakok tükrében.

 

Az első színes, grafikus plakát 1860-ban jelent meg Franciaországban. A magyar plakátművészet kezdetének tekinthető 1885-ből Benczúr Gyula festménye az évi Országos Általános Kiállításhoz, ami falragaszként jelent meg, bár hirdetések korábban is voltak. 1896-ban a millenniumi ünnepségekre már sokféle kereskedelmi-, hitelügyi- és pénzügyi plakát készült, de még nem képviselt külön művészeti ágat. Itt látjuk Basch Árpád reklámterveit.

 

Külön fejezet a 19-20. századforduló után a villamosokon megjelent hirdetés. A 20-as évektől Németországban alkalmazták, onnan jött Magyarországra. Először az ajtók külső oldalán, majd a járművek belsejében szerelték fel az arra alkalmas tartókban. Témájuk elsősorban a biztonságos közlekedésre irányult, csak később lett reklámfelület akár hosszabb szövegekkel, mert a villamoson az embereknek több idejük akadt az olvasásra. Az itt látható néhány plakát Bedő József és Flanek Péter gyűjteményéből való.   

A biztosító társaságok látták meg először a plakátban a megfelelő hirdetési felületet. A 20. század elején például naptárakra nyomtattak reklámanyagot. 1850 és 1910 között a sok biztosító közül 74 vállalat jutott csődbe, de 1911-től 70 újabb cég és 11 mezőgazdasági biztosító jelent meg a piacon. Hirdettek újságokban és falragaszokon főleg szöveges üzeneteket, hiszen akkor még nem volt követelmény a művészi kivitel. Csak 1910 után vált elismert művészeti ággá a plakáttervezés – elsősorban a kordivatnak megfelelő szecessziós formában, nőalakokkal. A szellemes figyelemfelkeltés művelőjének itthon Faragó Gézát tekinthetjük.

 

A Nagy Háború idején (1914-18) a biztosítók taroltak a háborús kockázatok és a hadikölcsönök hirdetéseivel. Azonban a háborús veszteségek és a válság sok társaságot sodort csődbe. Trianon után a hazánkban működő biztosítók a piacuk java részét elveszítették. A Tanácsköztársaság idején merült fel a megmaradtak államosítása.

 

Az 1920-as évektől a plakátokon alkalmazott grafika önálló műfajként állt meg a lábán – konstruktivista stílusban, új grafikus nemzedékkel. A biztosítási piac kibővült az öngondoskodás formáival, mint családi-, élet-, járadék- és nyugdíjbiztosítások. Az emberek nem bíztak az értéktelenedő pengőben, ezért dollárban kötötték meg a biztosításokat.

 

Az 1929-es évektől a végigsöprő gazdasági világválságban újra felértékelődött a reklám szerepe. A magyar kultúrpolitikai törekvések nyomán a klasszicista stílus vette kezdetét folklórral, falusi jelenetekkel és csendéletekkel. A Wall Street bukása után a dollár pengőbe átszámolva már csak a felét érte, és a biztosítók megint hullámvölgybe kerültek.

 

1938-tól az elcsatolt területek egy része visszakerült Magyarországhoz, a biztosítók ismét arathattak – egészen a II. világháború kitöréséig. Akkor a háborús propaganda és a kényszergazdálkodás nem kedvezett a plakáttervezésnek. A háborúban aztán a biztosítók épületei is megsemmisültek, avagy helyrehozhatatlan károkat szenvedtek, borzasztóan inflálódott a pengő, így nem ért semmit a biztosítás.

 

1947-ben az első államosítási szakaszban a működő 23 biztosító közül 14 került állami felügyelet alá. 1949-ben megalakult az Állami Biztosító Nemzeti Vállalat, ezért 200 helyi biztosítót feloszlattak. 1949-ben hozták létre a takarékosság jegyében az OTP-t.

 

1950-től léptünk a „szocreál" korszakába: sablonos alakok készültek mindenféle egyénieskedés nélkül. Kevés plakátot gyártottak a tervgazdálkodás és az áruhiány miatt. Maradt a Röltex, a totó és a lottó hirdetése. Fejes Gyula és Gönczi-Gebhardt Tibor kereskedelmi plakátjain kizárólag a szocialista realizmus elemei tűntek fel. Népgazdasági érdekből kötelező lett a tűz- és jégkár elleni biztosítás. 1952-ig még működött a német (Kelet-európai Általános Biztosító Rt.) és a szovjet (Európai Áru- és Poggyászbiztosító Rt.) érdekeltségű cég, de az oroszok 1956 után visszaadták Magyarországnak. 1972-től egyedül uralta a piacot az Állami Biztosító.

 

Az 1956-os plakátkiállítás után megint fellendült a hirdetési piac, vagyis az önkéntes- és csoportos biztosítás, viszonylag alacsony (50, 80, 120, 150 forintos) díjak mellett. Új alakulat a CSOB, azaz a családi otthon biztosítás, az ingó- és ingatlanokra létrehozott kárbiztosítás, majd a TÁV, a termelőszövetkezetek összevont vagyonbiztosítási rendszere.

 

1960-tól a plakát a kereskedelem és a kultúra minden területére kiterjedt. A megrendelő válaszhatott pop, op art grafika vagy fotó között. 1970-től indult be a gépjármű felelősség biztosítás. 1959-től jelentősen megnőtt az autók száma, a motorkerékpárok száma is a hússzorosára emelkedett. 1970-71-től sok kárkifizetés történt. Az 1968-as gazdasági reform következtében az Állami Biztosító vállalatok, mezőgazdasági szövetkezetek biztosítására is vállalkozott.

A plakátok 1970 után új tipográfiát követeltek, mint a szöveg betűiből vagy képeiből alkotott kereskedelmi plakátok. Tért hódítottak az új márkatervek, márkanevek, szlogenek, szimbólumok, valamint megjelentek a reklámfigurák.

 

Az 1980-as években elsősorban kereskedelmi plakátokat forgalmaztak: formai változatossággal, művészi autonómiával, teret adva a kortárs képzőművészeteknek, a humornak és a nyelvi játékosságnak. Ennek leghíresebb művelője Tóth József (Füles) volt. Az újságok, a rádiós- és tévés hirdetések kezdtek reklám-szakembereket foglalkoztatni. 1986-tól a biztosítási monopólium is lazult, bár állami kézben maradt, de lett Hungária Biztosító, Viszontbiztosító és Exporthitel Biztosító is.

Dobi Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük