Az egészségügyi szakdolgozó NEM MIKIEGÉR!Az egészségügyi szakdolgozó NEM MIKIEGÉR!

Az egészségügyi ágazatban tapasztalható egyre súlyosabb betegellátási nehézségek arra késztették a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát, hogy 2008. január 26-án a Nemzeti Sportcsarnokban, nagygyűlés formájában tárta föl az egészségügyi szakdolgozókat érintő problémákat.  A rendezvény célja megszólaltatni a döntéshozókat, illetve az elmúlt másfél évben a struktúraátalakítást követően kialakult kérdésekre adható megoldások lehetőségek megtárgyalása. A Kamara nyílt levéllel fordult az egészségügyi miniszterhez és a magyar társadalomhoz.

 Az egészségügyi szakdolgozó NEM MIKIEGÉR!Az egészségügyi szakdolgozó NEM MIKIEGÉR!

Az egészségügyi ágazatban tapasztalható egyre súlyosabb betegellátási nehézségek arra késztették a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát, hogy 2008. január 26-án a Nemzeti Sportcsarnokban, nagygyűlés formájában tárta föl az egészségügyi szakdolgozókat érintő problémákat.  A rendezvény célja megszólaltatni a döntéshozókat, illetve az elmúlt másfél évben a struktúraátalakítást követően kialakult kérdésekre adható megoldások lehetőségek megtárgyalása. A Kamara nyílt levéllel fordult az egészségügyi miniszterhez és a magyar társadalomhoz.

NYÍLT LEVÉL AZ EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTERHEZ ÉS A MAGYAR TÁRSADALOMHOZ

A magyar társadalom részét alkotó közel százezer szakdolgozó is küzd azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a mindennapokban kerül szembe. Az egészségügy már nem tekinthető biztos jövőt, megélhetést, kiszámíthatóságot nyújtó ágazatnak, ennek ellenére nap, mint nap állnak a betegágyak mellett, hivatástudattal végezve munkájukat.

Nem érezzük a hatékony intézkedéseket az ápolók és asszisztensek utánpótlása kapcsán kialakult kritikus helyzetben. Mind a fővárosban, mind pedig a megyékben eltűntek a szakképző helyek, sőt a főiskolai (BSc) nappali (teljes idejű) képzéseken tanulók száma is rohamosan csökken. A szakdolgozói hivatás mind inkább elveszítette vonzását a fiatalok körében. Hiányoznak azok a támogatási rendszerek, mellyel a pálya iránti elkötelezettséget, s később a pályán való tartást erősíteni lehetne. Az egészségügyi szakdolgozók életpálya modellje nélkül nem garantálható a biztonságos betegellátás!

Nem érezzük a hatékony intézkedéseket a fizetési előremenetel financiális hátterének biztosítására. Ennek eredménye, hogy egyre nő a leszakadás a munkabérek tekintetében más ágazatokhoz képest, s a kötelező fizetésemelést a munkáltatók a már meglévő bérösszeg belső átcsoportosításával kényszerülnek jelentős részben megoldani, a fizetésen felül adható juttatások köre és mértéke szinte teljes egészében eltűnt. A finanszírozási rendszer átalakítása és azon belül a megfelelő színvonalú szakdolgozói bérezés megjelenítése nélkül nem lehet az ágazatban lévő problémákat megoldani!

Nem érezzük a hatékony intézkedéseket a munkaterhek enyhítésére, évek óta nincs szervezett megelőzés és segítségnyújtás a pályán lévők fizikai és szellemi kiégésének csökkentésére. Hiányoznak azok a szabályzók, melyekkel egyértelművé lehetne tenni a szakdolgozók munkaterhelésének mértékét. Az ellátás során jelentkező fizikai tényezők mellett mind gyakrabban jelennek meg a pszichés tényezők is. Ugyanakkor a kiégés másik problémájának tartjuk, hogy tisztázatlanok a szakdolgozók által végezhető feladatok, kompetenciák, különösen akkor, amikor a hatályos egészségügyi rendtartás következtében bizonytalan a megbízások lehetősége. Elfogadhatatlan, hogy egy ápoló, asszisztens egy adott osztályon egy műszakban 40-60 beteget lásson el egyedül, vagy másodmagával, számos esetben nem megfelelő szakképzettséggel!

Nem érezzük a hatékony intézkedéseket akkor, amikor a biztonságos betegellátás mind személyi, mind pedig tárgyi feltételei hiányoznak az egészségügyi ellátó rendszerből. A betegellátás biztonságát, a betegek elégedettségét az is növeli, ha az étkezés és a beteg értékeinek őrzése mellett a szakdolgozó esztétikus, tiszta, cserélhető, ugyanakkor kórház által biztosított és mosatott egyenruhában, védőöltözetben tudja a betegellátást szolgálni. Noha a hiányzó ápolási eszközök pótlására voltak már központi intézkedések, ennek ellenére a területen a szűkülő finanszírozási feltételek, a forráselvonás miatt mind gyakrabban észleljük a lemaradást az eszközpark tekintetében. Az Európai Unió ezen részén tevékenykedő szakdolgozó más munkakörülmények közé kényszerül, mint nyugatabbra élő társa. Tarthatatlan, hogy a már rendelkezésre álló, az ellátó személyzet terheit csökkentő, egészségét megőrző, biztonságát szavatoló eszközök már-már luxuscikknek, elérhetetlen vágyálomnak tűnnek!

VAN MEGOLDÁS!

A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara mielőbbi megoldást sürget az ágazat egyes szintjeihez igazodó emberi erőforrás stratégia kialakításában! Ennek az akciótervnek része kell, hogy legyen a jelenlegi szabályzó környezet áttekintése, valamint a rendeletek szakmai alapon nyugvó azonnali módosítása!

Az ágazat személyi és tárgyi feltételeit meghatározó minimumfeltételeket azonnali hatállyal új alapokra kell helyezni, különös tekintettel az egészségügyi dolgozók, ezen belül is a szakdolgozók létszámának a betegek számához, az ellátottak súlyossági fokához, az intézmény szakmai progressziójához, építészeti adottságaihoz stb. igazodó kialakítására!

A jelenlegi rendszerben lehetetlen a minimumfeltételek teljesítése pénzügyi fedezet hiányában, ezért a szolgáltatások költségeivel értékarányos finanszírozási rendszerre van szükség. Visszautasítjuk az ellenőrzések során mesterségesen gerjesztett problémákat, amelyek további intézmények bezárást és létszámleépítéseket vonnak maguk után!

Elodázhatatlan az egyes munkaterületen dolgozók szakmai kompetencia körének tisztázása, konkrét meghatározása!

Ki kell alakítani az egyes területeken szükséges kompetencia-növelő továbbképzések és vizsgák rendszerét!

Ágazati szinten, helyi és kistérségi keretek között kell megteremteni a pályán lévők szakmai fejlődésének, valamint a közelmúltban elbocsátott kollégák átképzésének és reintegrációjának támogatását!

Adminisztratív intézkedésekkel ne akadályokat gördítsenek az egészségügyi pályát választó és ott dolgozók elé, hanem szakmailag és anyagilag is támogassák fejlődésüket!

Kérjük, sőt követeljük a tisztességes lehetőségét annak, hogy a szakma szabályai szerint betölthessük hivatásunkat!

Kormányzati garanciát várunk arra vonatkozóan, hogy a fent említett legsürgetőbb problémák jogszabályi szinten kerüljenek még ebben az évben megoldásra!

Mi, egészségügyi szakdolgozók a professzionális betegellátás egyik legfontosabb alappillérei vagyunk, NÉLKÜLÜNK NEM MEGY!

Budapest, 2008. január 26.

 Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara

A 2008. január 26-i közgyülés egyéb fő gondolatai:

Az egészségügyi ellátás a legtöbb országban kulcsfontosságú kérdés. Az egészségügyi szolgáltatások, és a felelősség kérdése majdnem minden politikai vitában előtérbe kerül, ugyanakkor a felelősség meghatározását bonyolítja, ha nem áll rendelkezésre kellő számú egészségügyi alkalmazott. Az ápolóhiány az egészségügyi rendszerek változásának következtében jött létre világszerte. Az elmúlt húsz évben megjelenő krízisek – mint pl. egy lehetséges járvány kirobbanása, a gazdasági recesszió – szakdolgozói létszámhiányhoz és az egészségügyi költségek megnövekedéséhez vezettek. Manapság egyetértés van abban, hogy a szakdolgozók kellő létszámban történő foglalkoztatása hatással van a betegek biztonságára, valamint a halálozási ráta alakulására is.

Az ápolás elengedhetetlen tényezője az egészségügyi ellátásnak. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani az egyes ápolási szintekre, szakdolgozói kompetenciákra, és a szükséges létszámra, ahhoz hogy biztonságos betegellátást lehessen megvalósítani. Nagyon kevés meghatározás létezik arról, hogy mit is jelent a biztonságos létszámellátottság. Egy nemzetközileg is elfogadott definíciója szerint „megfelelő számú képzett szakszemélyzet, ami folyamatosan rendelkezésre áll és biztosítja a betegek igényeinek kielégítését, valamint fenntartja a kockázatmentesség feltételeit."

Miért fontos a megfelelő munkaerő-ellátottság? A betegek biztonsága szempontjából nagy jelentőségű az ellátó személyzet képzettsége, és hogy kellő létszámban vannak-e jelen. A biztonságos ellátás feltétele, hogy megfelelő eljárások alkalmazásával a kellő módon kezeljék a betegeket. Kutatások kimutatták, hogy az egészségügyi rendszerek problémái elsősorban a nem megfelelő gyakorlatból, illetve a rossz emberi erőforrás gazdálkodásból adódnak.

Az ápolói, szakdolgozói létszámhiány a kritikushoz közelít világszerte. Bizonyítékok támasztják alá, hogy ennek eredményeképpen nő a kórházi kezelés hossza, emelkedik a halálozás, valamint a megelőzhető nemkívánatos események száma. Megfelelő létszám esetén kevesebb a gyógyszerelési hiba, továbbá csökken a húgyúti fertőzések, felfekvésék és a kórházi balesetek (pl.: elesés) száma. Egy tanulmány szerint egy sebészeti betegeket ellátó ápolónál az ellátandó betegek négyről hatra növelésekor 14 százalékkal nőtt az halálozás valószínűsége a kórházi felvételt követő 30 napon belül. A valóság az, hogy számos ápoló rendszeresen túl van terhelve.

A magas beteg-ápoló arány nemcsak negatív hatással van a betegekre, de magasabb emocionális kifáradásnak, stressznek, elégedetlenségnek és kiégésnek teszi ki a szakdolgozókat. Azok a szakdolgozók, akik huzamosan túlóráznak megfelelő háttér nélkül, hajlamosabbak a többszöri betegszabadságra és rosszabb egészségi állapotra, ezáltal gyengítve az egészségügyi rendszert.

Fontos megállapítani, hogy a megfelelő személyzet megléte vagy éppen hiánya befolyásolja a szakdolgozók egészségi állapotát. A betegellátás és néhány más foglalkozás (pl. rendőr, tűzoltó) jellemzően magas bizonytalansággal, stresszel, potenciálisan veszélyes környezettel jár. A nagyfokú stressz, kiégés valamint a létszámellátottság problémái jól tetten érhetők ezeknél a foglalkozásoknál. Az ápolók gyakran érzik kényszerhelyzetben magukat olyan esetekben, amikor nem áll rendelkezésre megfelelő személyzet. Ilyenkor felmerül a szakmai felelősség kérdése is.

A nagygyűlésen Balogh Zoltán, a kamara elnöke „A struktúraátalakítás következtében kialakult problémák az egészségügyi szakdolgozók szemszögéből" címmel tartott vitaindítójában foglalja össze a legnyomasztóbb problémákat:

  • Az egészségügyi szakdolgozók fájóan hiányzó életpálya modellje nélkül nem garantálható a biztonságos betegellátás.
  • A finanszírozási rendszer átalakítása és a megfelelő színvonalú szakdolgozói bérezés nélkül nem lehet az ágazatban lévő problémákat megoldani.
  • Tarthatatlan és szakmailag is súlyos problémákat vet föl, hogy egy ápoló vagy asszisztens 40-60 beteget lásson el egyedül, vagy másodmagával, számos esetben nem is megfelelő szakképzettséggel.
  • Elfogadhatatlan, hogy a már rendelkezésre álló, az ellátó személyzet egészségét megőrző, biztonságát szavatoló eszközök már-már luxuscikknek, elérhetetlen vágyálomnak tűnjenek.

Természetesen a Kamara az eddigi működése során megszokott módón nem pusztán a problémákra kíván rámutatni, hanem megoldási lehetőségeket is javasol, aminek sarkalatos pontja az ágazat személyi és tárgyi feltételeit meghatározó minimumfeltételek megfelelő átgondolása, a szakdolgozói kompetencia körök tisztázása, illetve a kapcsolódó finanszírozás megfelelő átalakítása.

A felszólalást követően a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara nyílt levelet ad át az egészségügyi miniszternek.

Az elhangzottakra Dr. Horváth Ágnes Egészségügyi Miniszter reflektál, majd tematikus csoportokba szervezett szakmai fórum keretében, hozzászólásokkal folytatódik a rendezvény. A hozzászólók az alapellátása a szakellátás és a humánerőforrással kapcsolatos kérdéseket járják körbe. A kérdésekre, felvetésekre a fórum meghívott vendégei válaszolnak majd:

  • Dr. Horváth Ágnes, egészségügyi miniszter
  • Dr. Schvarcz Tibor, Egészségügyi Bizottság alelnöke
  • Dr. Pálinkás László, kormányfőtanácsadó
  • Koltai Tünde, Nemzeti Egészségügyi Tanács alelnöke
  • Balogh Zoltán, MESZK elnöke

A 2004-ben alapított Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) jelenleg az egyik legnagyobb létszámmal rendelkező és legtöbb szakterületet magába foglaló szakmai kamara. A MESZK a szakdolgozói hivatás gyakorlásával összefüggő ügyekben képviseli és védi a szakdolgozók jogait, valamint képviseli a szakdolgozói kart a hazai és nemzetközi szakmai szervezetekben. Legfontosabb célja, hogy szakmai és etikai támogatást nyújtson a folyamatosan önállóvá váló szakterületek dolgozóinak. Kiemelt figyelmet fordítva arra, hogy a Kamara társadalmi szerepének és súlyának megfelelő mértékben járuljon hozzá az egészségpolitika alakulásához, és ezen keresztül a lakosság egészségügyi ellátásának javításához.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük