Őrizz meg kollektív emlékezetedben – kiegészítve egy aktuális probléma megoldásával

A közelmúltban kétségbeesve hívtak fel az egyik DTP-s cégtől. A helyi tudorok egy ősrégi fájlból képtelenek voltak értelmes karaktersorozatot kicsiholni. Pedig könyvről volt szó, nagyon sokba kerülne újra rögzíteni az oldalakat. A dolog pikantériája, hogy az évekkel ezelőtti rögzítésnél ugyanazt a szoftvert használták. Csak éppen néhány verziónyival korábbit…

A közelmúltban kétségbeesve hívtak fel az egyik DTP-s cégtől. A helyi tudorok egy ősrégi fájlból képtelenek voltak értelmes karaktersorozatot kicsiholni. Pedig könyvről volt szó, nagyon sokba kerülne újra rögzíteni az oldalakat. A dolog pikantériája, hogy az évekkel ezelőtti rögzítésnél ugyanazt a szoftvert használták. Csak éppen néhány verziónyival korábbit…

Az ember azt gondolná, természetes dolog, hogy egy programcsomag megértse korábbi kiadásainak adatait. Ám gyakran éri meglepetés, amikor a programot folyamatosan aktualizáló cég jobb sorsra érdemes köszönőemberével veszekszik, s a válasz: „Azt a terméket cégünk már nem szupportálja."

A saját terméküket…

A szakember ilyenkor elgondolkodik. A papírmentes iroda korában egyre több adatot rögzítenek elektronikus eszközökkel. Természetesen archiválják, majd ha esztendők múlva újra előveszik – csodálkoznak. A gondosan, élettartam-garanciát ígérő CD-lemezekre mentett adatokat nem tudják értelmezni. Mert a hordozót még tudjuk olvasni. De a dokumentumok állományformátumait senki sem ismeri már – még ugyanannak a programnak az aktuális verziója sem.

Mit tehet az ember ilyenkor?

Beletúr a ma már értéktelennek tűnő, de valamilyen csodás hatodik érzékkel megőrzött szoftverarchívum mélyébe, s előkerít egy muzeális darabot. Fokozatosan újabb és újabb rendszereket felrakva, az anyagot egyre közelebb hozza a jelenhez.

Könnyű a dolga – mondhatnánk -, hiszen emberünk együtt nőtt fel a verziókkal. Még kezelni is tudja őket, mert rajtuk tanulta a szakmát. S ha minden összejött, láss csodát: a tizenkét évvel ezelőtti venturás anyag ott van a jelenlegi változatban – amúgy „wizivig" -, a korábbi MS Word 1.2, avagy ott virít az első magyar(ított) szövegszerkesztőben rögzített napló a Windows Wordjének aktuális ablaka alatt.

Hogy ez a probléma nem mondvacsinált, arra mutat az MS Office 97 és a korábbi verziók közötti kompatibilitási problémakör. Sokan elbuknak már azon a kis küszöbön is, hogy a program telepítésekor nem teszi fel az összes konverziós modult – pedig ott vannak, isten bizony. Számos  régebbi DTP rendszer csak a WinWord 2.0-val tud jól együttműködni, ám a telepítő pont ezt nem teszi fel. Sok nagyvállalati rendszerrel éppen azért nem tudtak átállni az újabb csomagra, mert akkor azonnal elvesztették volna a kapcsolatot az aktuális dokumentumokkal.

Legutóbb a Microsoft végre kiadott egy olyan javítást, amellyel kiegészült a konverziós modulok tekintélyes listája. Kényelmesebb azonban ettől nem lett az élet.

Egyre csak jönnek az új gépek, az új programcsomagok. Mellettük évente, félévente adnak ki lexikográfiai műveket. Azokat, amelyek egységükben és önmagukban jellemzői egy kornak, amelyben születtek.

Forrásértékkel rendelkeznek az adott kor hangulatáról, ismereteiről. Ám egyszer csak az új operációs rendszeren nem indul a megszokott enciklopédia…. Sebaj, mondja a forgalmazó, vedd meg a legeslegeslegújabb, aktualizált kiadást! Az még csak hagyján, milyen furfangokkal forgatják ki a zsebeinket. Ám arra alig gondolnak, hogy a távoli jövőben is olvasni kellene a korábbi elektronikus dokumentumokat. Márpedig ez a mi generációnk felelőssége az utódok előtt.

A papír világa leáldozóban van. Ám ezzel összefüggésben még valami kezdi elveszíteni az értékét. A kollektív emlékezet. A számítástechnika mintha siettetné ezt a folyamatot. A CD-ROM kiadványok szinte félévente változtatnak operációsrendszer-környezetet. Ebben a helyzetben vajon ki garantálhatja a kollektív emlékezet fennmaradását?

Ray Bradbury 457 fok Farenheit című novellája onnan kapta a címét, hogy ez az a hőmérséklet, ahol a könyvnyomó papír meggyullad. A könyveket elpusztítják, mert az elektronika kollektív tudata hasznos, minden egyéb káros. Bradbury fantáziavilágában a lázadók a könyveket kívülről megtanulva örökítik tovább a kultúrát. Ha engem megkérdeznének, hogy egy ilyen helyzetben én melyik két könyvet választanám, azt mondanám: Faludy György Villon-fordításait és Madáchtól Az ember tragédiáját.

De szerencsére ilyet tőlem még senki nem kérdezett. Ember küzdj…

Az eredeti megjelent 1998 február

Ps: Ezt az állományt csak hosszas kutakodás után sikerult megnyitnom. Az MS-Word 2003-2007 es verziói ugyanis blokkolják házirendszerűen a régi állományok megnyitását. Hasonlóan a Powerpointhoz és a és az Excelhez. Ehhez utána a Microsoft kiadott olyan registry beállításokat, amik ezt a kolrtozást feloldják. Ezt találhatják a mellékelt tömöritett állományban.

Teendő:

1. egy konyvtárba kicsomagoljuk. Ekkor .REG kiterjesztésű állományokat kapunk.

2. RENDSZERGAZDAI JOGOKKAL jelenkezünk be az XP be vagy a VISTA-ba

3. ráklikkelünk a .reg kiterhjesztésű állományokra, majd a kérdéseket jóváhagyjuk. Ekkor egyenként a word, excel, a powerpoint és a Corel formatum letiltott ismerete visszatér.

4. A rendszert ujrainditjuk hogy ismét belolvassa a registry adatbázist.