John UpdikeJohn UpdikeJohn Updike a pennsylvaniai Readingben született, 1932-ben. Nagyapja és apósa presbiteriánus lelkészek voltak, ez a tény, neveltetése és az amerikai keleti part egész kulturális környezete is abba az irányba befolyásolta őt, hogy a mindennapi életről írott regényeit, novelláit félreérthetetlenül átitassa a keresztyén hit kérdéseivel.

 

John UpdikeJohn UpdikeJohn Updike a pennsylvaniai Readingben született, 1932-ben. Nagyapja és apósa presbiteriánus lelkészek voltak, ez a tény, neveltetése és az amerikai keleti part egész kulturális környezete is abba az irányba befolyásolta őt, hogy a mindennapi életről írott regényeit, novelláit félreérthetetlenül átitassa a keresztyén hit kérdéseivel.

 

Már gyermekkorában kitűnt művészi érdeklődése, műkedvelő író édesanyja is támogatta ebben, Updike pedig a létező legjobb helyeken, a Harvard Egyetemen és Oxfordban tanult irodalmat és festészetet. E két művészeti ág egyszerre jellemezte alkotásait, meghökkentően plasztikus megfogalmazású prózáját. Pályája elején évekig volt a New Yorker magazin publicistája és könyvismertetője, majd szabadúszó lett, visszavonult egy massachusettsi kisvárosba és kizárólag az írásból élt. Sorra írta regényeit, amelyek világszerte elismert íróvá avatták: Szegényházi vásár, A kentaur, a Nyúl-sorozat, az elképzelt író alteregóról, Henry Bechről szóló könyvei, Párok, Gyere hozzám feleségül, Így látja Roger, hogy csak a hazánkban legismertebbeket említsük. Sokáig volt az Egyesült Államok egyik kulturális nagykövete a hetvenes években, még azt is megengedhette magának, hogy bírálja a Szovjetunió politikáját a zsidó kisebbséggel és a Szolzsenyicinhez hasonlóan száműzetésbe kényszerített írókkal kapcsolatban. Megtalálták az irodalmi és egyéb elismerések is: kétszer kapott Pulitzer díjat, kétszer elnöki kitüntetést művészi és írói teljesítményéért, a jezsuita America c. magazin pedig 1997-ben neki ítélte a "kimagasló keresztyén író" kitüntetést. Updike életrajzának nagy kérdőjele marad, hogy az író, aki 48 éven keresztül szinte minden művével a könyveladások és az irodalmi közmegítélés csúcsán állott, hogyan kerülhette el az irodalmi Nobel-díjat (amit fájdalmas iróniaként egyik regényében "megítélt" író-főhősének, Henry Bechnek).

Updike művei sokszor zavarbaejtőek és botránkoztatóak, nem témaválasztásukkal, hanem azzal az ezernyi részlettel, amelyeket saját bevallása szerint is "a nemiség, a művészet és a vallás" hármassága jellemzett. A művelt, de hagyományos értékeit és "örökölt" hitét elvesztett amerikai protestáns középosztály krónikásaként egyedülálló realizmussal tudott írni a magánélet mélységeiről, a hit- és istenkeresésről, a sokszor kibogozhatatlannak tűnő emberi kapcsolatok egyszerre borzongató és csodálatos voltáról. Updike-ot azonban minden profanitása ellenére is a 21. századi keresztyén hit egyik kiemelkedő krónikásának kell tartanunk. Rajongott Kierkegaard-ért és Barth-ért. Előbbitől talán az individualitás művészi ábrazolását, az utóbbitól pedig teológiai alapmeggyőződését örökölte: az embertől – bármilyen fájdalmas is – nem vezet út Istenhez. Egyedül Isten találhat meg mindannyiunkat. Ez minden emberi reménység alapja. Gyakran bukkannak fel regényeiben a morális, egzisztenciális válsággal küzdő keresztyének, sőt lelkészek, akiknek vívódásaiban íróként mindig leszámol az olcsó megoldásokkal, kiskapukkal, megalkuvásokkal. Első regényében – 28 évesen -, így ír a keresztyén lelkipásztori életmodell alapdilemmájáról, két lelkész vitájába szőve:

"Te tényleg azt hiszed, hogy az a dolgod, hogy beleavatkozz az emberek életébe? Tudom én mit tanítanak nektek mostanában a szemináriumban: pszichológiát meg a többi ilyet. Én másképp látom. Azt hiszed, hogy ingyen orvosnak szerződtettek? Hogy ide-oda rohangálj, betömd a réseket és elsimítsd a problémákat? Nem jó, ez nem a te feladatod… Úgy értem, nem tudod, hogy mi a feladatod: ha tudnád, bezárkóznál a szobádba és egész nap imádkoznál… Azzal hogy össze-vissza futkosol itt, csak az Istentől kapott feladatod elől menekülsz, hogy hatalmasan hirdesd a hitet, amit Ő adott. Amikor vasárnap a tekintetüktől kísérve elsétálsz előttük, nem nyomorúságosan kifulladva kellene feljutnod a szószékre, hanem betelve a Krisztussal, az ő tüzétől égve. Égesd meg őket a hit tüzével! Ezért jönnek a templomba, mi másért tartanának minket? Minden mást, amit mondunk és teszünk, mások is elmondhatják és megtehetik. Erre vannak az orvosok és az ügyvédek, nem? Komolyan mondom. Hidd el. Nekünk nincs másunk, egyedül csak Krisztus. Minden más, a szép szavak meg az ügybuzgóság, semmit sem ér. Az ördögtől való."

A haláláig hívő, templombajáró presbiteriánus John Updike 76 évet élt.

© www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük