SZENT FERENC PAPJAI
3 perc olvasás 
Nagycsütörtök az Oltáriszentség és az egyházi rend (papság) alapításának ünnepe. A papság évében, a papság alapításának napján érdemes felidézni, mit jelentett Assiszi Szent Ferenc számára – aki nem volt pappá szentelve – a papság.
Nagycsütörtök az Oltáriszentség és az egyházi rend (papság) alapításának ünnepe. A papság évében, a papság alapításának napján érdemes felidézni, mit jelentett Assiszi Szent Ferenc számára – aki nem volt pappá szentelve – a papság.
Első meghatározó papélménye az assisi püspök lehetett. Ő volt az, aki betakarta Ferencet a püspöki palota előtt, amikor meztelenre vetkőzve mindent visszaadott apjának. Ez a betakarás nemcsak eltakarás volt, hanem átkarolás, befogadás is az egyházba, ahogy a tékozló fiút fogadta vissza az apja. Megtérése után Ferenc számára a pap sohasem jelentett mást, mint Krisztus közvetítőjét, aki Istent adja át az embereknek. Végrendeletében olvashatjuk, hogyan viszonyult Ferenc a papokhoz:
„Egyházi rendjükre való tekintettel az Úr olyan határtalan bizalmat adott nekem és ad szüntelenül papjai iránt, kik a római Szentegyház szabályai szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk menekülnék.
És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és szegényes papokkal találkoznék, akaratuk ellenére semmiképpen sem prédikálnék plébániájuk területén.
Úgy akarom tisztelni, szeretni és becsülni őket, mint uraimat. Nem akarom észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért uraim ők.
Ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli fiából testi szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és szentséges vérét. Ezt pedig ők érintik kezükkel, és másoknak is ők szolgáltatják ki."
Ferenc számára a pap csak és kizárólag Isten közvetítője. Nem foglalkozik vele, hogy milyen, hanem magát Istent keresi és látja meg benne. Ferenc egyáltalán nem naiv, tudja, hogy a papok sem bűntelenek, a papok sem szentek, de szolgálatukat tekintve csak és kizárólag Isten közvetítőit akarja meglátni bennük.
Rendjének pap tagjaitól pedig a következőket várja:
„Tisztán és tiszta szándékkal, tisztelettel, szent és szeplőtelen eltökéléssel mutassátok be a mi Urunk szentséges testének és vérének valódi áldozatát, nem földi dologért, nem félelemből, nem valamilyen emberi szeretetből, mintha az emberek tetszését keresnénk; hanem minden akarat Istenre irányuljon, s egyedül neki, a magasságbeli fölséges Úrnak kívánjunk tetszeni.
Ismerjétek fel méltóságotokat és szentek legyetek, mert ő szent.
És mivel ezen szolgálat címén mindenki más fölött megtisztelt benneteket az Úristen, azonképpen ti is mindenki másnál jobban szeressétek, tiszteljétek és becsüljétek őt.
Rettegjen minden ember, reszkessen az egész világ és örömtől repessen az ég, midőn az oltáron a pap kezében nyugszik Krisztus, az élő Isten Fia.
Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát és öntsétek ki szíveteket előtte. Alázzátok meg magatokat, hogy felmagasztaltassatok általa.
Semmit se tartsatok tehát vissza magatokból, hogy egészen magához fogadjon benneteket az, aki egészen odaadja magát értetek."
