Közvetlenül a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó lásd: http://euroastra.hu/node/78703) után, április 8-án Székelykeresztúron, április 10-én pedig Nagyváradon mutatkozik be Tamási Áron: Vitéz lélek című darabjával a budapesti teátrum.  

 

Közvetlenül a MITEM (Madách Nemzetközi Színházi Találkozó lásd: http://euroastra.hu/node/78703) után, április 8-án Székelykeresztúron, április 10-én pedig Nagyváradon mutatkozik be Tamási Áron: Vitéz lélek című darabjával a budapesti teátrum.  

 

A Vitéz lélek volt a Nemzeti mostani évadának első bemutatója, (2013. szeptember 27)

a székelykeresztúri és a nagyváradi vendégszereplés a 29. és a 30. előadás lesz a sorban. A társulat a két előadás mellett Tamási Áron szülőfalujába, Farkaslakára is elutazik, hogy megkoszorúzza az író sírját.

 

„Tamási Áron 1897. szeptember 20-án született Farkaslakán, sokgyermekes szülők harmadik gyermekeként. Lélekben sohasem hagyta el szülőföldjét, de sokáig nyugtalanul cikázott Kolozsvár és Budapest között. Tartós, nyugalmas otthonra csak életének utolsó harmadában lelt Budán.1966. május 26-án halt meg, a Farkasréti Temetőben mintegy tizenötezer ember búcsúztatta. Két hét múlva kívánságának megfelelően Farkaslakán helyezték örök nyugalomra."

 

A Vitéz lélek című előadás, melyet Vidnyánszky Attila rendezett, már Tenki Réka nélkül indul a turnéra. Rozali szerepét a művésznőtől Trokán Nóra veszi át. Korábban már Révkomáromban, Szatmárnémetiben, Ungváron, Beregszászon, Munkácson és Debrecenben is színpadra került az előadás. A Nemzeti – a korábban ígértekkel összhangban – a továbbiakban is azon dolgozik, hogy előadásai eljussanak a Kárpát-medence színházaiba.

 

„Tamási Áron és a Vitéz lélek.

A Vitéz lélek 1940 októberében, közvetlenül az észak-erdélyi bevonulást követően született. Bemutatója 1941. január 25-én volt Pünkösdi Andor rendezésében, a Németh Antal vezette Nemzeti Színházban. A dráma az 1928-ban keletkezett Himnusz egy szamárral című elbeszélés alapján íródott: „…egyik legtökéletesebb remeke a novellairodalomnak" – mondja róla Németh László.

A „komoly játék" műfaji megjelölésű színdarab alapvetően különbözik a novellától. Nemcsak azért, mert a főhőst átkeresztelte a szerző, hanem mert a színműben, mely már a második világháború idején született, az eredeti szamaras történet jelképisége már egészen más üzenetet hordoz. Míg a novellában az első világháborút megjárt frontharcos, Demeter Gábor alapélménye az, hogy lehetetlen visszatérnie oda, ahonnan elindult, Balla Péter története a visszatérés és az újrakezdés drámája. Annak az elbeszélése ez, hogy – Pilinszky szavaival élve – miként fogadja vissza „az ősi rend" a háború után hazatérőt. A maga korában Tamási ezzel a „programmal", mely kardcsörtetés helyett arra buzdít, hogy „műveljük meg kertjeinket", korántsem aratott osztatlan sikert. Alapállása akkor naivnak tűnt a kortársak szemében, de a történelem nagyon hamar bebizonyította, hogy a 20. század igazi katasztrófája a „kis világok" pusztulása, a hagyományos közösségek felszámolása lett – elég, ha csak a Ceausescu-féle falurombolásra gondolunk.

Tamási ebben a művében már nem a székely nyelvjárás szembetűnő stíluselemeivel él. Nem egy édes-bús népszínművet ír, hanem a magyar néplélek igazi drámáját viszi színre. Azt a párbeszédekben megragadható dinamizmust mutatja föl, s hozza drámaíróként játékba, mely az egy nyelvet beszélő közösségeket végső soron összetartja – ahogyan a múltban, úgy reményeink szerint a jövőben is."

 

http://www.nemzetiszinhaz.hu/

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük