A magyar horvát közös kormányülés tablóképeA magyar horvát közös kormányülés tablóképe

Ma 2007-05-17-én Zágrábban a horvát kormány meghívására közös magyar horvát kormányülést tartottak. Rögtön a repülõtérrõl a magyar miniszterelnök aHorvát Állami Levéltárhoz indult, ahol a kormányülést tartották. A díszes szecessziós épületben Ivo Sanader horvát miniszterelnök és a horvát kormány tagjai fogadták a magyar küldöttséget. Ezen események során Gyurcsány Ferenc miniszterelnök két rövid beszédet mondott, melyet szószerinti leiratban szokásunk szerint közlünk:

 A magyar horvát közös kormányülés tablóképeA magyar horvát közös kormányülés tablóképe

Ma 2007-05-17-én Zágrábban a horvát kormány meghívására közös magyar horvát kormányülést tartottak. Rögtön a repülõtérrõl a magyar miniszterelnök aHorvát Állami Levéltárhoz indult, ahol a kormányülést tartották. A díszes szecessziós épületben Ivo Sanader horvát miniszterelnök és a horvát kormány tagjai fogadták a magyar küldöttséget. Ezen események során Gyurcsány Ferenc miniszterelnök két rövid beszédet mondott, melyet szószerinti leiratban szokásunk szerint közlünk:

Gyurcsány Ferenc beszéde a közös magyar horvát kormányülés megnyitóján Zágrábban 2007-05-17-én

 

Kedves Ivo Sanader miniszterelnök úr, miniszter és miniszter asszony kollégák! Tisztelt hölgyeim és uraim!

 

Elõször is köszönöm szépen a meghívást, köszönöm szépen a kedves fogadtatást, és hogy folytatni tudjuk a közös kormányülések gyakorlatát. Köszönöm, hogy együtt dolgozhatunk és élhetünk. Azt gondolom, hogy két alapvetõ parancs van, aminek meg kell, hogy feleljünk. Az elsõ az együttélés és a megértés parancsa, a második pedig a demokrácia parancsa. Sokat tanultunk egymástól ebben a régióban. Népeink hol vitával, hol békés, nyugodt együttmûködéssel alakították hétköznapjaikat a múltban. Mára teljesen világos, hogy ha a múltban az útjaink idõnként el is váltak, máskor meg összekapcsolódtak, a jövõnk a lényeg szempontjából nagyon hasonlít. Ugyanabban a közös kulturális, emberi, politikai, gazdasági keretben képzeljük el a jövõnket. Úgy hívjuk ezt, hogy Európai Unió.

 

Mi többek között azt is értjük a XX. századból, hogy Európa nyugalma, biztonsága és prosperitása szempontjából perdöntõ, hogy mi történik Közép-Kelet-Európában, mi történik a Balkánon. Nyugalomban, demokráciában, prosperitásban élõ Balkán nélkül nincsen prosperáló Európa, nincsen nyugalom. Sõt, azt gondolom, hogy az a közös történelmi, emberi felelõsségünk, hogy a Nyugat-Balkán összes népének segítsük és egyengessük az útját, hogy erõs demokratikus keretek között együtt élhessünk Európában. Magyarország ebben az ügyben hezitálás nélkül, a napi politikai érdekek számbavételén túl, egyértelmûen elkötelezett.

 

Ez nem egyszerûen kormányfõk személyes barátsága, amely egyébként létezik. Ez nem egyszerûen kormányok rövidtávú politikája. Ez szerintünk nem vitatható politikai, történelmi felelõsség. És nem azért, mert holnap valamit ezért kapni szeretnénk, nem azért, mert azt gondoljuk, hogy ha mi ma támogatjuk Horvátországot, akkor holnap ezért közvetlenül kapunk valamit. A politika e tekintetben nem egyszerûen adok-kapok, nem áru, amit adni-venni lehet. E tekintetben felelõsség, hogy 50 vagy 100 év múlva majd azt mondják a horvátok és magyarok egyaránt, a mi unokáink, dédunokáink, hogy értették a nagyszüleink, dédszüleink, hogy milyen felelõsségük volt.

 

Ismerõsök és barátok akkor is látogatják egymást, hogyha éppen nincsen megoldandó dolguk. Nem azért ülünk le évente legalább egy alkalommal, mert ezernyi megoldatlan probléma van. Az ember átkopog a szomszédjához azért is, mert el akarja mesélni, hogy mi történt vele, és meg akarja kérdezni, hogy a másikkal mi történt. Nem kell, hogy világrengetõ tétje legyen ezeknek a találkozóknak. Azért is kell találkozni, hogy ha egyszer lesz majd valami, ami nagyon zavar bennünket, ami nagy kihívás, arra éppen azért, mert jó a viszonyunk, könnyen tudjunk válaszolni. Ez nem azt jelenti, hogy ma nincsen dolgunk.

 

El szeretném mondani magunknak is, meg részben barátainknak a sajtóban, hogy a találkozás, a párbeszéd, a kapcsolatok fenntartása, egymás megismerése önmagában érték. Ezt egy régióban fenn kell tartani. Nagyon könnyû jóban lenni messzi népekkel. Nagyon könnyû jóban lenni olyanokkal, akik a történelem során egyetlen néppel sem akasztották össze a bajszukat. Sokkal nehezebb jóban lenni szomszédos népekkel, sokkal nehezebb együttmûködést kialakítani azokkal, akikkel törvényszerûen idõnként valami konfliktus van, máskor meg együttmûködés.

 

Sokra tartom, amilyen módon tiszteletben tartjuk Magyarországon a horvát kisebbség kulturális, nemzeti, nyelvi, történelmi identitását, és fordítva. Az kell, hogy a magyarok itthon érezzék magukat Horvátországban, a horvátok pedig otthon érezzék magukat Magyarországon. Hogy természetes legyen, hogy több identitásuk van, ne kelljen választani közülük, hogy csak az õ ügyük legyen ez, s hogy megélhessék azt, hogy õk milyenek. Ebben Horvátország és Magyarország között nincsen vita. Ez nagyon fontos dolog. Hogy egyébként lehet ezt jobban csinálni? Lehet. Persze, lehet sokkal jobban csinálni.

 

Befejezésül két megjegyzést még. Természetesen vannak konkrét ügyek, amelyekben keresnünk kell a jobb minõségû együttmûködést. Ez közös érdekünk. Igaz ez az energiapolitikára, a turizmusra, a jogrendszereink összehangolására, a regionális együttmûködésre az önkormányzatok, régiók között. Igaz ez az út- és vasútépítésre, természetesen igaz ez környezetvédelemre, határmenti vizeink, földjeink közös védelmére. Ezért errõl mind fogunk tárgyalni. Sok helyen van kisebb-nagyobb feladatunk. Olyan az együttmûködés minõsége, hogy ezeket meg fogjuk tudni oldani, abban egészen biztos vagyok. Azt szeretném, hogyha a jó minõségû politikai, emberi kapcsolatok azt segítenék, hogy gyorsan tudjunk elintézni ügyeket, hogy az aktív párbeszéd mögött egyre több aktív cselekvés is legyen. Nekem Cardiff nem vette el a kedvemet az együttmûködéstõl, inkább arra biztatott, hogy meg kell próbálni máskor is, máshol is, másban is – reméljük egy picivel több sikerrel annál, ami ott történt.

 

Miniszterelnök úr, köszönöm szépen a meghívást!

 

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök beszéde a közös magyar-horvát kormányülés után tartott sajtótájékoztatón Zágrábban:

Elõször is köszönöm szépen a szíveslátást, a meleg fogadtatást. Miniszterelnök úr ismertette, mirõl is tárgyaltunk itt. Én nem ismételném meg, amit õ elmondott. Inkább hadd elevenítsek föl egy 25-26 éves élményt. Még egyetemistaként Baranya székhelyén jártam egyetemre, sok-sok évig abban a városban éltem, ahol a magyar horvát kisebbség talán legnagyobb számban van jelen. Baranya ékessége volt a Baranya nevû néptánc együttes, amely- akkor úgy hívtuk- délszláv táncokat táncolt. Tanultam és táncoltam Horvátország táncait. Biztosan nem roptam olyan jól, mint ahogy önök, de nagy büszkeséggel töltött el, és nagyon szerettük, hogy megismerjük egy szomszédos nép kultúráját. És hihetetlen szeretettel fogadtak bennünket, magyarokat, és aztán késõbb Európa nagyon sok országában is, és mindenki számára teljesen természetes volt, hogy nem akadunk fenn azon, hogy magyarként, magyar egyetemistaként horvát, sokác, vagy másfajta táncokat táncolunk. Én is, meg az ország is gazdagabb lett ettõl. És mert van errõl tapasztalatom, muszáj hozzátennem, hogy ennek ellenkezõjébõl, amikor szembefordulnak a térség nemzetei, nem építkezés, nem béke lett, hanem veszteség és háború.

 

Én testvérként gondolok a horvátokra. Nem egyszerûen szövetségesek, nem egyszerûen barátok: õk a mi testvéreink. De hozzá teszem: testvéreink ebben a térségben nagyon sokan mások; osztozzunk ebben a térségben a románokkal, szerbekkel, sokácokkal, szlovénekkel. A testvéreknek meg nem az a dolguk, hogy háborúzzanak és harcban legyenek egymással, hanem támogassák egymást. Na de ez már messze vezet.

 

Barátként, szomszédként, szövetségesként, testvérként azon vagyunk, hogy ugyanabban a közös hazában, az Európai Unióban találja meg a helyét sikeresen Horvátország is, mint ahogy megtalálta Magyarország. Szép utat tett meg Horvátország, de azért nyilvánvalóan az Európai Uniónak is, meg Horvátországnak is van még mit megtennie. Ami tõlünk telik, azt meg fogjuk tenni. Hazavárjuk Horvátországot.

 

Ami pedig a konkrét ügyeket illeti, csak két dolgot mondok. Magyarországnak érdeke, hogy egy szélesebb regionális együttmûködésben diverzifikálja energiaellátását. Magyarország szeretne aktív résztvevõje lenni az építendõ folyékony földgáz befogadására alkalmas terminálnak. Nekünk ez kijutás a világra. Magyarország számára ez stratégiai kérdés. Nagyon fontos, hogy a politikai támogatás és egyetértés után a konkrét projektben is legyen kellõ fogadókészség. Van lehetõség, hogy összekössük a gázvezetékeinket- 340 kilométert kell megépítenünk. Van lehetõség, hogy összekössük az autópályáinkat- ez 2008-ra befejezõdik. A részletekrõl miniszterelnök úr már beszélt, én nem mennék bele.

 

Másodsorban pedig azt látjuk, hogy Magyarországról négyszázezren jönnek évente Horvátországba turistaként. Örülök, hogyha nekik segíthetünk, konzul küldésével, rendõrök küldésével, és ebben nagyon jó a fogadókészség. Aztán vannak, akik annyira beleszeretnek Horvátországba, hogy kicsikét jobban itt szeretnének maradni, házat és telket vesznek. Örülök annak, hogy a horvát kormány új intézkedései alapján az ingatlanszerzés, -bejegyzés feltételei lényegesen javultak, és arra törekszünk, hogy a lehetõ legkönnyebben és legkevesebb gonddal intézhessék a dolgaikat itt a magyar polgárok, nálunk pedig a horvát polgárok.

 

Köszönjük a vendéglátást!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük