A Basilica romjai a földrengés utánA Basilica romjai a földrengés utánSértetlenül került elő a 2009.  április 6-i abruzzói földrengés során súlyosan megsérült collemaggiói Szűz Mária-bazilika beomlott kereszthajójának törmelékei alól a szent pápa biztonsági üvegből készült koporsója, és ugyancsak megmenekült a városháza tornyában őrzött bullája, amellyel pápává koronázása évfordulójára teljes búcsút engedélyezett a Collemaggio-bazilikát felkereső zarándokoknak.

A Basilica romjai a földrengés utánA Basilica romjai a földrengés utánSértetlenül került elő a 2009.  április 6-i abruzzói földrengés során súlyosan megsérült collemaggiói Szűz Mária-bazilika beomlott kereszthajójának törmelékei alól a szent pápa biztonsági üvegből készült koporsója, és ugyancsak megmenekült a városháza tornyában őrzött bullája, amellyel pápává koronázása évfordulójára teljes búcsút engedélyezett a Collemaggio-bazilikát felkereső zarándokoknak.

V. Celesztint világszerte jóformán csak arról ismerik, hogy ő az egyetlen, aki lemondott a pápai trónról (valójában nem ő volt az egyetlen). Ezen tettét Dante gyávaságként értékeli az Isteni Színjátékban, ahol a Pokol harmadik énekében a közönyösek között emlékezik meg róla („láttam árnyát és megismertem annak, / aki a nagy Lemondást tette gyáván"). Valójában Dante nem nevezi meg Celesztin pápát, és az olasz szövegben szereplő „gran rifiuto" sem egyértelműen lemondást jelent, mint a magyar fordítás sugallja, hanem általában visszautasítást. Ezért már a kortársak is megosztottak voltak a meg nem nevezett személyiség azonosítását illetően.

Annyi azonban bizonyos, hogy Pietro Angeleri, akit általánosan csak Pietro da Morrone néven ismertek, mert a Morrone-hegy barlangjaiban remetéskedett és a később róla nevezett celesztinus rendet (a bencések egyik ága) megalapította, 1294-ben lépett Szent Péter trónjára. A nagyhatalmú római családok szembenállása miatt akkor már két éve tartott a széküresedés, és a zsákutcából végül a mindenki által szentéletű emberként ismert remete megválasztásával találtak kiutat.

A biztonsági üveggel védett koporsóA biztonsági üveggel védett koporsóPietro da Morronét abruzzói remeteségéből II. Anjou Károly nápolyi király és az akkoriban a „Magyarország királya" címet bitorló Anjou Martell Károly (Károly Róbert királyunk apja) kísérték a Nápolyi Királyság területén fekvő fiatal kereskedővárosba, L'Aquilába a koronázásra. Ott állt ugyanis a collemaggiói Szűz Mária-bazilika, amelynek megépítését korábban épp az újdonsült pápa szorgalmazta. Nem véletlen tehát, hogy ott kívánta magát megkoronáztatni 1294. augusztus 29-én. Egyúttal pedig távol tartani magát a pártoskodó Rómától.

Így viszont V. Celesztin teljesen a Nápolyi Királyság befolyása alá került, ami veszélyeztette az Apostoli Szentszék függetlenségét. Ékes bizonyítéka volt ennek, hogy rövid uralkodása alatt nem is tért vissza székhelyére, az Örök Városba, hanem Nápolyban rendezte be udvarát. Hamarosan ráébredt azonban saját alkalmatlanságára, illetve a helyzet tarthatatlanságára, s egyetlen kiutat látott. December 13-án összehívta a bíborosokat, és felolvasta előttük szabad akaratából történő lemondását. Vissza akart térni remete életmódjához, ám az utána megválasztott VIII. Bonifác – aki nem egészen alaptalanul attól tartott, hogy Celesztint ellenpápaként használják fel vele szemben – elfogatta és házi őrizetben tartotta Fumone várában, ahol 1295. május 19-én hunyt el.

Az Anjou befolyás alatt álló V. Celesztint néhány évtizeddel később az immár Avignonban székelő, tehát ugyancsak Anjou befolyás alatt álló V. Kelemen avatta szentté 1313-ban. Testét 1327-ben vitték át L'Aquilába, a Collemaggio-bazilikába.

Szent V. Celesztinre Abruzzóban leginkább az általa elrendelt búcsú intézménye miatt emlékeznek nagy hálával. Pápává koronázása alkalmából ugyanis teljes búcsút engedélyezett mindazok számára, akik aznap felkeresték a Collemaggio-bazilikát. Későbbi bullájában ezt a búcsút kiterjesztette, hogy minden évben Keresztelő Szent János fejevételének ünnepén – az ő koronázása évfordulóján – elnyerhető legyen. 

Bolla „Perdonanza" - a pápai bullaBolla „Perdonanza" – a pápai bullaA L'Aquilában „Perdonanza" (bűnbocsánat, búcsú) néven emlegetett ünnepet mindmáig megtartják. A városháza tornyában őrzött pápai bullát (Bolla del Perdono) ekkor körmenetben viszik a Collemaggio-bazilikába, Szent V. Celesztin sírjához, és felolvassák a népnek. A teljes búcsú augusztus 28. estétől másnap estig nyerhető el a szokott feltételek mellett, a bazilika felkeresésével. A XV. század óta ráadásul erre külön szentkapu szolgál, mint a római nagybazilikákban (a földrengés ezt is megkímélte).

Sokak szerint a Perdonanza ihlette a VIII. Bonifác által 1300-ban elkezdett szentévek gyakorlatát, amik egyik lényeges eleme éppen a teljes búcsú elnyerése. Igaz, a határozottan franciaellenes Bonifác meg akarta szüntetni az aquilai Perdonanzát, ám a város nem adta ki neki az azóta is a polgári hatóságok által őrzött bullát.

Érthető módon a földrengés sújtotta Abruzzo tartomány hívei számára nagy lelki vigaszt jelent, hogy a vallási identitásuk szempontjából meghatározó jelentőségű, a legbecsesebb ereklyéik közé tartozó bulla is megmenekült, mint ahogyan Szent V. Celesztin ereklyéit is sértetlenül sikerült kiemelni a gyönyörű Collemaggio-bazilika romjai alól.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurir

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük