2022.december.04. vasárnap.

EuroAstra Internet magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Ökumenikus megemlékezés Veszprémben a Donnál elesettekről

2 perc olvasás
<span class="inline inline-left"><a href="/node/35962"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/don1.thumbnail.jpg" border="0" width="75" height="100" /></a></span>Az áldozatokra a veszprémi bazilikában emlékeztek a történelmi egyházak püspökei és a hívek. <br />

don1.thumbnailAz áldozatokra a veszprémi bazilikában emlékeztek a történelmi egyházak püspökei és a hívek.

don1.thumbnailAz áldozatokra a veszprémi bazilikában emlékeztek a történelmi egyházak püspökei és a hívek.

A veszprémi katonák a Vitéz Jány Gusztáv vezette 2. magyar hadsereg hetedik hadtestjében érkeztek Oroszországba 1943 január 12-én – idézte az eseményeket az emlékezés kezdetén Katona János alezredes. Már kora reggel tüzérségi támadást indítottak az oroszok a magyar csapatok ellen. A veszprémi zászlóalj az offenzíva középpontjában helyezkedett el, s a katonáknak esélyük sem volt a megmaradásra.

Márfi Gyula érsek imájában kérte Istentől, hogy az ártatlan áldozatokat segítse eljutni az örök élet boldogságába, majd a 137. zsoltár soraival (a babyloni fogságba esés történetével) vont párhuzamot a hazájától, templomától elszakított fogoly zsidó nép, és a kiszolgáltatott magyarok hazaszeretetből hozott doni áldozata, tragédiája között.

Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke Pál apostol Szeretethimnuszával, a hit, remény, szeretet szavaival üzent az emlékezőknek. A hit nyitás Isten felé, a szeretet embertársaink felé, a remény pedig a jövő felé, mondta. E három segít elhordozni az élet próbatételeit, a szenvedéseket is, így voltak ezzel bizonyára a Don mellett harcoló katonák is, akik halálukkal is tanítanak minket a megtartó, az élő hitre.

don kicsi.thumbnailIsó Zoltán evangélikus lelkész felidézte a katonák kiszolgáltatott helyzetét a harcmezőn, amikor már látták, hogy nem menekülhetnek a halált hozó fegyverek elől. Talán nagyon egyedül érezhették magukat a közeledő halál árnyékában, amellyel mindeninek magának kell megküzdeni. De akik hittel éltek, azoknak a halál elfogadása is könnyebb volt, hiszen tudták, nincsenek egyedül, Isten nem hagyja el soha az embert.

Az ökumenikus megemlékezésen az oltár előtt egy gyász-posztamensen hófehér liliomok, égő mécsesek, egykori, a tragédiáról hírt adó újságcikkek kópiái mellett meggyújtották a húsvéti gyertyát is az áldozatok emlékére.

Toldi Éva/Magyar Kurír

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2022 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.