Révay András: A Turizmus, Közügy

Már régóta várt tanácskozásra került sor a Parlament épületének Felsőházi termében. A Turizmus- és Egészségipari Konzultáció a Magyar Turizmus Jövőjéről elegendő vonzerőnek bizonyult, hogy az idegenforgalmi szakma minden fontos képviselője jelen legyen.

A résztvevőket először a Magyar Országgyűlés elnöke, megválasztott államfő, dr Schmitt Pál köszöntötte, aki elmondta: korábban tizenhét évig ő is az idegenforgalomban, az Astoria szállodában dolgozott. Akkori igazgatójától megtanult néhány dolgot: a ma el nem adott szobát soha többé nem adhatjuk el. Bármilyen csekknél többet ér egy mosoly! Legyen minden vendég V.I.P és ha vele beszélünk, lássa, hogy osztatlan figyelemmel fordulunk hozzá, a szemébe nézünk és lehetőleg igyekezzünk az anyanyelvén megszólalni! Mindez ma is érvényes, de most másoktól is tanulhatunk. Például Izlandtól, ahol a gazdasági csőd bekövetkeztével kijelentették: csak magukra számíthatnak, és felmérték saját lehetőségeiket, melyek közül az egyik az idegenforgalom volt. Nem árt, ha ezt mi sem tévesztjük szem elöl. A turizmus egészen biztosan országunk egyik „húzó ágazata" marad. Félmillió embernek ad kenyeret és a nemzeti össztermék nyolc százalékát hozza. Kínálata rendkívül gazdag: a kultúra, a gasztronómia a bor-, a gyógy- és a lovas turizmus még óriási lehetőségeket rejt magában. Ugyanakkor a turizmus nemcsak szívügy, hanem közügy is! A turistát számtalan „köz-ügy" veszi körül: észreveszi, ha szemét van a városban vagy tisztaság és muskátli az ablakban. Akkor jön vissza, ha nyugodtan leteheti a fényképezőgépét, amíg beszélget valakivel, ha a zsebében nem turkálnak, ha pontos számlát kap, ha jó a közbiztonság és a közvilágítás. Mindenkinek van felelőssége, mindannyian vendéglátók vagyunk, miközben nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a magyar ember is fontos vendég nálunk. Határon belül és határon túl. Fel kell fedeznünk a Kárpát-medencét. Rövidesen kötelező lesz az iskoláknak, hogy létesítsenek kapcsolatot a határon túli magyar iskolákkal. A turizmus is olyan, mint a sport: nem lehet elég korán kezdeni. Aki kiskorában élvezheti a felfedezés örömét, az egész életében igényelni fogja.

A konferencia következő előadója, dr. Matolcsy György gazdasági miniszter először a tíz évvel ezelőtt indított turizmus-fejlesztési programra emlékezett. A turizmus – egy nemzet tükre állapította meg. Így volt ez nagyon régen is, mert a kínai császár számára készített jelentésben arról szóltak, hogy a magyarok nagyon jók a vendéglátásban, finomak az ételeik, jók a boraik. Bölcs Leó azt jegyezte fel rólunk, hogy a magyarok szabadságszeretők, pompakedvelők, szeretik a nagy, vidám eseményeket. Mindezek azóta sem változtak, de a magyar turizmus mégsem hozza azokat az eredményeket, amikre képes lenne. Annak ellenére, hogy például a gyógyszállodák száma egy évtized alatt megkétszereződött, épült nyolcvankét wellness szálloda, mégis a világ 181 országa közül a 136. helyen állunk, ha a turizmus részarányát nézzük a nemzetgazdaság teljesítményében. Az EU-n belül sem jobb a helyzet, a 25. helyen állunk. Csak ketten vannak mögöttünk! Miközben Magyarországnak kivételesen jók az adottságai. Nem élünk vele. Az Ausztriába látogató turista ott hatszor költ többet, mint nálunk. A következő tíz évben ennek változni kell. A nemzeti jövedelmen belül meg lehet kétszerezni a turizmus részesedését. Ez a munkahelyek növekedésével is jár. A turizmus a több diplomás, magasan képzett munkavállalótól a legegyszerűbb emberig igen sokak számára kínál lehetőséget. Mindez csak akkor sikerülhet, ha belátjuk: a turizmusban a mennyiségi fejlesztés kora lejárt, a minőségi növekedésnek kell következni. A hozzáadott érték, a különlegesség, a hungaricum álljon a stratégia első helyén. Integrált turizmus programokban gondolkodjunk. Ha valahol fürdőt, szállodát, kerékpárutat építünk, nézzük meg, mi szükséges még hozzá. A turizmust ágyazzuk be egy tágabb gazdasági programba, melynek a neve legyen egészségipar! Minden elemét, vonzerejét beépíthetjük, mert mindaz, ami Magyarországon minőségi turizmus ebbe belefér. Az ételek, italok, a természeti környezet, a kultúra, valamint az egészségügy összes szolgáltatója. Ennek érdekében közösen meg kell alkotni egy újabb tíz éves turizmusfejlesztési tervet. Kell hozzá a turizmustörvény, ami az egészet irányítja, szabályozza. Végül pedig talán a legfontosabb a jó közgazdasági környezet: új adórendszer, kisebb bürokrácia segítheti a kitűzött célok elérését.

A Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Horváth Endre a turizmus irányításának új alapelveiről szólva elmondta: a jövő kifürkészésének két módja van. Az egyik, hogy számolunk, statisztikákat csinálunk és megnézzük, hová jutunk. A másik, hogy kialakítunk egy jövőképet és ennek megfelelően mérjük fel, mekkora a szakadék, a jelenlegi helyzet és a célállapot között. Az orvosok képviselői is egyetértenek, hogy van lehetőség a turizmus és az egészségügy összekapcsolására – ettől lesz egyedi, amit kínálunk. A turizmus ingatag iparág. A válság nagyon megviseli, de lehetősége is van, hogy gyorsan kihasználja a piaci átrendeződést. Ilyenkor világos célokra, tervekre, gyors cselekvésre van szükség. Fontos, hogy meghatározzuk az egyedi értékeinket, amiket fel tudunk használni. Fontos az összes érintett bevonása. Törjük meg a lefelé irányuló árversenyt, amiben egyre olcsóbban kínáljuk a portékát. A minőség álljon a középpontban, megtámogatva erős fogyasztóvédelemmel. Döntő lehet a világos célcsoport azonosítás. Használjuk ki, hogy a gyógyvizek és a gyógyítók országa vagyunk! Éves reklámkampányok helyett csináljunk hosszú távú termékstratégiát. Meg kell ismernünk azt a piacot, amelyiken versenyzünk. Tárjuk fel a motivációt: a döntése során mi mozdítja felénk az utazót. Az egészségipar lehetővé teszi, hogy szolgáltatást exportáljunk és ne az orvosainkat! Ha mindez sikerül, erősödnek a helyi kis gazdaságok, a helyi kultúra megmutatásával erősödik az öntudat és az életkilátások is javulnak.

A tanácskozás az idegenforgalom különböző területein dolgozó szakemberek hozzászólásaival folytatódott. Ennek során szó esett a gasztronómia szerepéről a turisztikai termékek kínálatában, a nemzetközi kilátások az egészségturizmusban, beleértve például a fogászati turizmus teljesítményét is. Elemezték az ország turisztikai vonzerejét, a kultúra és egészség összefüggéseit, a fürdőfejlesztés a rehabilitáció és a balneológia lehetőségeit a turizmusban. Végül a résztvevők egyetértettek abban, hogy az ilyen jellegű szakmai tanácskozásoknak a jövőben folytatódni kell