Révay András: Itt se vagyok…
4 perc olvasás
Rövid ideig tartó, szokatlan kiállítást mutat be a Szépművészeti Múzeum 2011. szeptember 20. és október 16. között. A világ egyik legismertebb kortárs művészével és munkáival találkozhat a magyar közönség ebben a négy hétben.
Rövid ideig tartó, szokatlan kiállítást mutat be a Szépművészeti Múzeum 2011. szeptember 20. és október 16. között. A világ egyik legismertebb kortárs művészével és munkáival találkozhat a magyar közönség ebben a négy hétben.
Az 1955-ben Johannesburgban, Dél-Afrikában született William Kentridge – noha ő maga fehér – saját bőrén tapasztalta meg a 21. század egyik legnehezebb társadalmi – politikai küzdelmét, a dél-afrikai apartheid felbomlását. Ismereteit, szubjektív nézőpontját, kétségeit, érzelmi reakcióit olyan közéleti jelenségekre vetítve mutatja be, amelyeket jóval leegyszerűsítettebb formában ismerhettünk meg a médiából. Egyik legnagyobb különlegessége, hogy a filmezést, rajzolást, szobrászatot, animációt és előadó-művészetet összeházasítva képes átalakítani a politikai eseményeket megrázó költői allegóriákká.
A kiállítás kurátora, Iványi-Bitter Brigitta művészettörténész, a Kovásznai Kutatóműhely vezetője szerint ez a kiállítás valóban rendhagyó élmény lesz, nemcsak a Szépművészeti Múzeumban, hanem valószínűleg egész Magyarországon. Nagyon sok hasonlóság van az alkotó és a magyar Kovásznai György életműve között, ennek köszönhető, hogy a művész személyesen is ellátogat Budapestre október 4-én és ekkor, egy múzeumi beszélgetésen találkozhat vele a közönség. Kovásznainak a hatvanas évek elején kezdődő animációs filmes munkássága több ponton párhuzamba állítható az ő filmjeivel.
Ezen a tárlaton, elsötétített teremben az 1917-es orosz forradalom egyéni értelmezésű „emlékművét" láthatjuk, melynek egyik ihletője Gogol, Orr című műve. A terembe lépő többszörös filmmontázs vetítésén találja magát. Nyolc, önmagában is montázsnak számító filmtöredék pereg, ami az orosz konstruktivizmus mintájára szerveződött. Úgy az egyes töredékek, mint a vetítés egésze és a töredékek egymáshoz való viszonya is. Az Októberi Forradalom kibontakozása és a húszas – harmincas években történt leáldozása a téma. Látunk motívumokat, melyek a forradalom csúcspontjai lehettek, mások viszont már a sötét korszakából származnak. A cím: „Itt se vagyok, a ló nem is az enyém" – valójában egy régi orosz közmondás, a felelősség áthárítására vonatkozik.
Nagyon érdekes lehet számunkra, hogy William Kentridge, a Dél-Afrikában élő, közel hatvanéves képzőművész miért veszi elő ezt a témát, hogyan dolgozza föl és mi a célja vele? A történet ott kezdődik, hogy a Metropolitan Operaház New Yorkban még 2006-ban felkérte Kentridget arra, hogy az Orr Sosztakovics általi feldolgozására készítsen egy színpadra állítási tervet. Nem csupán, mint díszlet- vagy jelmeztervező, sokkal inkább, mint rendező. A bemutató 2010-ben volt és amíg erre készült, összerakta a Budapesten most látható montázsokat is. A munka során mindazt felhasználta, amit az orosz avantgárd születése és halála közötti időszakban érdekesnek talált az archívumok gyűjteményeiben. Zenéje részben Sosztakovics műve, részben pedig egy Philip Miller nevű dél-afrikai zeneszerző munkája, afrikai, fekete előadókkal.
Olyan szubjektív válogatást kapunk, ami egy dél-afrikai kortárs művész szempontjából érdekes, értelmezhető és tanulságokkal szolgál. A téma feldolgozásával az a célja, hogy felmutassa a tanulságait a Gogol-i abszurdnak, az orosz forradalom kibontakozásának és elmúlásának, a konstruktivizmusnak és a konstruktivizmus leáldozásának. Az eredmény egy nyolccsatornás videó installáció, ami azt jelenti, hogy a nyolc film külön, de egyszerre látható, együtt is kell értelmezi őket. Itt – ott maga a szerző is felbukkan. Mind a nyolc töredék, egyenként hat perces és a vetítés során folyamatosan ismétlődnek. Azt érzékeltetik, hogy az orosz forradalom turbulens időszakában ugyan olyan nehéz volt kilépni abból a történelmi helyzetből, kívülről nézni az eseményeket, mint amilyen nehéz ebből az installációból kihátrálni, függetleníteni magunkat tőle anélkül, hogy megérintene bennünket.
